15~ Titok titok hátán

Byul's Pow:

Az elmúlt egy hétben nem történt semmi említésre méltó, már ami a fiúkat illeti. Minnievel minden nap csak reggel és este találkoztam, hisz mind a ketten dolgoztunk napközben. Tanítás után siettem a közösségi házba olvasni, barátnőm pedig minden túlórát vállalt, hogy majd szombaton hamarabb elengedjék. Csütörtök délután, amikor zártam be a tánctermet, és indultam volna ebédelni, magassarkú kopogását hallottam magam mögül.
- Shin Byul Rin?- kérdezte irritáló hangon egy körülbelül velem egy idős nő. Fekete mini sortot visel egy rózsaszín blúzzal. Festett, szőke hullámos haja a  háta közepét verte.
- Igen- húztam ki magam.
- Pompás...- kulcsolta össze a kezeit- Tegezhetlek, ugye?- kérdezte flegmán. Végignéztem magamon. A hajam kesze- kuszán állt, nadrágom egyik lábamon fel volt gyűrődve, zöld ujjatlanom pedig nem túl előnyös testrészeimen feszült.
Bólintottam.
- Tudod, Byul Rin... Nem akárki vagyok én...- kezdett csacsogni- A főbérlő lánya áll előtted. Lenne számodra egy feladatom...- szemében megvillant valami... gonosz, amitől egyből hátráltam egy lépést.
- Van elég munkám, köszönöm...- próbáltam meg elmenni mellette, de megragadta a kezem és visszarántott.
- Ez nem kérés volt- sziszegte- Szereted ezt a munkát, nem?- nézett körbe, mire aprót biccentettem- Akkor minden bizonnyal nagyon a szívedre veszed, ha visszavonják tőled a bérleti szerződést...
- Tessék?- nagyon nem volt szimpatikus ez .... azt se tudom ki.
- Látod... Nem lesznek itt gondok...- paskolta meg a vállam- Legyél holnap reggel nyolc órakor itt...- mutatott maga mellé- Kérdés?- nézett rám.
Megkövülten pislogtam a lányra. Ez most... valamivel zsarolni próbál?
- Ki is vagy te.. igazából?- nyögtem ki- Azonkívül, hogy az apukád Kim Kyu Bok...
Ravasz mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Nem tudhat senki a mi kis üzletünkről... Különben...- húzta el mutató ujját a nyaka előtt, miközben oldalra döntötte a fejét és kinyújtotta nyelvét. Megfordult és kinyitotta az ajtót- Kim Ki Rin- kiabált vissza, mielőtt tényleg eltűnt volna a szemem elől...

Minnie's Pow:

Egész héten azon agyaltam, hogy vajon lesz- e elég erőm L szemébe nézni a történtek után. Persze, hogy lesz, nem olyan fából faragtak ám engem.
- MinSeo!- kiabált ki a főnök, mire annyira megijedtem, hogy a kezemben lévő, alig egy perce összerendezett iratokat kiejtettem a kezemből. Hát persze, minden szétesett, így kezdhetek majd mindent elölről.
- Tessék?- álltam fel- Mit hozzak? Kávét? Esetleg lent vár egy új ügyfél? Netalán megint eldugult a mellékhelyiség?- a kelleténél talán kicsit hangosabban kérdeztem, mert az aulában mindenki rám nézett.
- Neeem- rázta meg a főnök rosszallóan a fejét- Befáradna egy pillanatra az irodámba?- kérdezte. A többi, már évek óta itt dolgozó kollégám halkan kuncogni kezdett- Nem az elbocsátásod lesz a téma- mondta az alkalmazottaira nézve. Hálásan biccentettem egyet, majd bementem az irodába.
- Elnézést.. amiért ilyen feszült vagyok...- kezdtem a magyarázkodást, amint becsukódott az ajtó, de a főnök a szavamba vágott.
- Tudom... MinSeo...- mondta.
Értetlen fejjel néztem rá.
- Nem is mondta az édesanyja?- csodálkozott. Éreztem, hogy a fejemből kifut a vér.
- Nem..- motyogtam- M-mit?- kérdeztem. Ha anyám van a dologban, az már rég rossz.
- Hát tegnap tiszteletét tette... Itt..- hangsúlyozta ki az utolsó szót- Azért ne ijedjen meg ennyire- nevetett fel. El tudom képzelni, milyen fejet vághattam. Nem tudtam pontosan, hogy most milyen érzésnek is kéne bennem lennie. A düh mellett döntöttem.
- Mit akart?- kérdeztem idegesen.
- Ezt- vett elő a fiókjából egy cetlit- Adta. Megkért, hogy adjam át... Most pedig menjen... Oda- mutatott a kezemben lévő fehér lapra.
Szétnyitottam az összehajtogatott fecnit, és a szemem a háromszorosára nőtt. Nem hittem volna, hogy anyám ilyen mélyre süllyed. Az új címe állt a papíron. Szöul leg... mocskosabb, legszegényebb negyedébe költözött.
- Köszönöm...- siettem ki, felkaptam a táskám és már el is indultam.

L's Pow:

Ki Rin felképelt.
Minnie felképelt.
Mi van a lányokkal, ez mostanság a legújabb divat, hogy embereket pofozgatunk? Aznap este nem is szóltak többet a fiúk, ökörködtek még egy sort, miközben én próbáltam helyre tenni a gondolataimat. Oké, hogy Ki Rin megütött, tőle valamilyen szinten jogos is volt, nade Minnie? Ő milyen alapon? Mi olyat mondtam, ami arra késztette, hogy kezet emeljen rám? Talán kicsit túl aurába mászós voltam. De hát Sungyeol is így csinálta, és be is jött neki... Aish...
Fáradtan dőltem hanyatt az ágyamon és a sötét plafont bámulva rájöttem, hogy Nam Min Seo- nál reménytelen vagyok... Mondjuk úgy is el kell játszanunk majd, hogy egy pár vagyunk, talán megkedvel a végén.
Elmélkedésemet megzavarta, hogy nagy robajok között megérkezett szerencsétlen szobatársam, SungJong. Valami annyira röhögött, hogy nem figyelt, így amint belépett, azonnal belefejelt a szennyeskosárba.
- Ohh, boccs...- állt fel dülöngélve. Biztos megint alkoholmentes sört itattak szerencsétlennel a többiek. Hiába nagykorú már a maknae is, ő bírja közülünk a legrosszabbul az alkoholt, így mindig megszívatják a srácok.
- Megint bevetted- álltam fel nevetve, majd megveregettem barátom hátát- Sose tanulsz, te gyerek...- a maknae nagyokat pislogva nézett rám, majd ő is hatalmas kacajban tört ki.
- Ennyi vagyok- röhögött a hasát fogva, majd egy hatalmasat ásított- Na, én megyek szunyálni, holnap majd felkészítelek, hogy ki tudd védeni a kiscsajt- nevetett még egyet, aztán bedőlt az ágyába.
- Kössz, vágtam fejbe egy párnával mielőtt én is hagyat vágódtam volna...

Minnie's Pow:

Az idegeim majd' szétpattantak. Fogalmam sem volt, mit akarhat tőlem anyám, de ha már a munkahelyemen is zaklat, akkor mindenképpen beszélnem kell vele. Amint kiléptem a metróból azonnal megcsapott a vizelet és még ki tudja miknek a szaga. Elfogott a hányinger és automatikusan összehúztam magamon a kardigánom. Amilyen gyorsan csak tudtam, úgy hagytam el az aluljárót.
- Üdvözletem....- motyogtam magamban, amint szemem elé tárult Szöul azon negyede, amit minden helyi lakos szégyel. Itt élnek a vendégmunkások, az elszegényedett emberek ( lásd anyám..khmm..) és nem is mondom tovább még milyenek...
- Elnézést- szólítottam meg egy egész ápoltnak tűnő, kutyát sétáltató nénit- Meg tudná mondani, hogy melyik a C/6- os épület?
A néni reszketve felemelte jobb kezét, majd leengedte és felnevetett.
- Itt állsz előtte!- bökött a fejével maga mögé még mindig kacagva- Jóanyád  már vár...- mondta sejtelmesen és nagyokat kacagva arrébb állt.
Feltrappoltam a harmadik emeletre, majd jó erősen verni kezdtem a 17- es lakás ajtaját.
- Jövök már, jövök..- hallottam anyám hangját belülről, majd ahogy a kulcs kattan a zárban és.... és kinyílt az ajtó...

14~A vallomás/1,5

Először is sziasztok! Nem nagyon szoktam a bejegyzések elé írogatni, és nem is fogok gyakran, viszont most nagy hírt szeretnék veletek megosztani. Lehet, hogy nem nagy durranás, de én nagyon megörültem, amikor a múlt héten feljöttem a bloggerre, és látom, hogy a THE SECRET oldalmegnyitásai meghaladták az 1100- at is. Nagyon nagyon köszönöm, amiért olvassátok, tudom, hogy iszonyatosan rövidek a részek, de mivel nem vagyok még valami nagy profi, remélem elnézitek nekem annak reményében, hogy igyekszem majd minél hosszabb és eseménydúsabb fejezeteket hozni. 

Minnie's Pow:

Byulról süt, hogy szerelmes. Nem is tudná tagadni. Haha, egy pont ide, Minnie. Állítása szerint bennem is megmozdult valami, de ahhh... Nem tudom. Még sosem éreztem ilyet azelőtt, hogy személyesen is sikerült találkoznom L- el. Igazából fogalmam sem volt, milyen érzés szerelmesnek lenni. Oké, 22 évesen nem volt még komolyabb ( na jó, kit áltatok, semmilyen) párkapcsolatom, van ilyen. Sosem voltam az a típus ( szemben Byullal.... khmmmm), aki elkapkodja a dolgogat. Meg anyám miatt nem is tudtam volna egy hosszabb kapcsolatot fenntartani. Barátnőmmel is csak azért sikerült, mert csettintett egyet és azonnal fel tudott jönni Szöülba. Igen... Meglehetősen tehetős családba született, szemben velem. Apa nélkül nőttem fel, anyám egyes egyedül nevelt engem és a bátyámat. Nem is... rossz szó az, hogy nevelt. Inkább elviselt. Látszik is, hogy szinte semmilyen törődést nem kaptunk tőle... A testvérem nem egyszer próbált meg elszökni otthonról. Hol a rendőrség hozta haza, hol magától jött vissza, mondván, sajnál engem, nem akar itthagyni  "ezzel az őrülttel", suttogta anyára mutatva. Egy időben nem értettem, miért ilyen ellenségesek egymással, főleg a bátyám, hálásnak kellene lennie anyánk felé, hisz neki köszönhetjük a fedelet a fejünk felé, az ételt az asztalra és azt, hogy egyáltalán vagyunk.
Így gondolkodtam 9 évesen.
Aztán 2 évvel, mielőtt a koleszba kerültem volna, anya kezdett megváltozni. Esténként egyre később járt haza, volt, hogy nem is ettünk egész nap. Ha pedig panaszkodtunk, hogy éhesek vagyunk, rögtön jött a pofon. És akkor is, ha nem csináltuk amit mond. Vagy ha olyan kedve volt, hogy meg akar ütni.
Ömmm... azt hiszem, kicsit eltértem az eredeti tárgytól.
Akkor... Vissza a konyhába. Sungyeol bejött, és én távoztam, miután megkért rá.
A nappaliban a többi fiú épp nevetett valamin, ám amikor megpillantottak engem is, rögtön elhallgattak.
- Ugye nem miattam hagytátok abba?- kérdeztem nyugodtan. Persze, hogy enyhén ideges voltam, de nem kell ezeknek mindenről tudniuk.
- Neeeeeeem- állt fel L. Mögém settenkedett majd átkarolta a vállam.
- Ezt... Most.... Fejezd... Be....- fogtam meg a karját és leráztam magamról. Szembe álltam vele.
- Miről beszéltetek bennt?- kérdezte L fejével a konyha felé bökve. Nem hazudok, meglepett a kérdés. Hirtelen nem tudtam mit mondani, így beállt egy fél perces csönd, ami alatt a többiek halkan huuu- ztak egy sort.
- Nem rád tartozik- mondtam nagyot nyelve, majd kicsit hátrébb léptem. Az idegeim a szétrobbanás határán voltak, Byul is eléggé felhúzott az előbb, meg most ez a kérdés is. Ez a legrosszabb tulajdonságom... hogy hamar ideges leszek, és olyan apróságokon is képes vagyok, úgymond "felmérgülni", amik felett mások csak elsiklanak, és nevetnek rajta.
- De igen is rám is tartozik, ha már a barátnőm vagy- jött közelebb annyira, hogy az orrunk szinte összeért. Éreztem, hogy az arcom égni kezd, és az a bizonyos húr is nagyon kezdett szakadni.
- Elmondanád?- hajolt még közelebb L.
Nyissz...
Elszakadt...
- Semmi közöd hozzá- taszítottam el magamtól. Pedig aish...  én egyáltalán nem akartam...
- De igen is van!- kiabált vissza, ami igencsak meglepett. Nem.. nem meglepett... Nagyon megijedtem. Évek óta nem kiabált velem senki és ez is csak a régi emlékeket idézte vissza.
- Nem!- felemeltem a kezem, és teljes erőmből arcon vágtam, azt a személyt, aki iránt életemben először valamiféle érzést kezdtem táplálni- Menj a francba Kim MyungSoo- a bűntudat azonnal emészteni kezdett, amit szegény L- re pillantottam, aki döbbentem fogta pirosló orcáját. Feltéptem az ajtót és kirohantam az utcára, magam mögött bevágva a hatalmas fa tárgyat.

Byul's Pow:

A kiabálásra azonnal kirontunk Sungyeollal a nappaliba. MyungSoo- t Woohyun ültette a kanapéra, miközben a többiek lesokkolva nézték az ajtót.
- A barátnőd egy őrült....- motyogta L.
- Nem ismered...- ráztam meg a fejem- Utána megyek- fordultam hátra Sungyeolhoz, aki szomorúan elmosolyodott, majd bólintott egyet. Megöleltem, majd nyomtam egy puszit az arcára és barátnőm után.
Hazáig meg sem álltam, végig rohantam.
- Minnie?- léptem óvatosan a házba. Teljes sötétség uralkodott mindenhol- Itthon vagy?- léptem beljebb, majd miután bezártam a bejárati ajtót, felkapcsoltam az előszobában lévő ajtót. Barátnőm a lépcső tövében kuporgott és... és sírt. Ha pedig Nam Min Seo könnyeket hullat akkor nagy a baj.
- Ahj Byul.... Nem akartam- állt fel és ölelt át. Belezokogott a vállamba- Annyira ideges voltam...- próbálta magyarázni, de csak megsimogattam a fejét.
- Csak megijedtél...- szorítottam meg- MyungSoo eléggé értelmesnek tűnik.... Meg fogja érteni, ha elmondod....
Minnie elengedett.
- Szerinted...- letörölte az arcát a kezével- Szerinted akarna még velem találkozni- kérdezte.
- Ott van a jövő heti randink- nevettem fel, mire az arcára kiült a döbbenet és a félelem.
- Tényleg....- nyögte ki.
- Na, gyere, menjünk aludni...- ásítottam egyet és elindultam a fürdőszoba felé...

13~ A vallomás/1

Minnie's Pow:

L rám nézett egy pillanatra, aztán el is fordult, de rögtön vissza kapta a fejét, amint észre vette, hogy őt bámulom. Azonnal lesütöttem a szemem és elpirultam.
- B-b-byul- szólítottam meg barátnőmet, aki mosolyogva ült és... SUNGYEOLT NÉZTE (???), ám amint megzavartam, ijedten felém kapta a fejét.
- Mo-monjad....- vigyorgott rám. Túl boldog a gyerek... de akkor miért dadog? Próbálja leplezni a zavarodottságát. Áháá, rajtam nem fogsz ki, Shin Byul Rin!
- Kijönnél velem a konyhába?- kérdeztem, majd felrántottam a kis fotelból, amibe belehuppant másodpercekkel ezelőtt. Nem sok kedve volt velem tartani, de pontosan tudta, hogy ha valamit a fejembe veszek, addig nem nyugszok, amíg az úgy nem lesz.
- Persze- mondta barátnőm, majd megragadtam a kezét, és behúztam magam után a konyhába...

Byul's Pow:

Minnie becsukta mögöttünk az ajtót, leellenőrizte, hogy nem hallgatózik- e senki, majd felült a pultra és rám aggodalmasan rám pillantott.
- Én ezt nem bírom...- nyögte ki.
- Mit?- kérdeztem, mire nagyot sóhajtva kinézett az ablakon.
- Myungsoo megőrjít...- motyogta- Túl nagy hatással van rám... Teljesen megváltozok a közelében. Byul... én.. én dadogok!- túrt idegesen a hajába- Nem tudom mi van velem....- ugrott le a pultról, majd a konyhaasztalon foglalt helyet. Ideges volt. Piszkosul.
- Szerelmes vagy...- mondtam ki, mire én is elpirultam. Minnie felém kapta a fejét. A szemében vágy és ijedtség keveredett. Amikor kollégisták voltunk, nem lehetett senki párkapcsolatban, aztán, amikor vissza került az anyjához, szinte mindenféle közösségi élettől el volt tiltva. Sosem volt még barátja. Kicsit szerintem szégyellte is, mert én már túl vagyok... bizonyos dolgokon...
- Mi? M-m-miért? Ho-honnan veszed?- pattant fel a székről.
- Onnan, hogy süt rólad- mosolyodtam el- Zavarban vagy a jelenlétében, és ha csak teheted, őt nézed- kacsintottam rá. Arca elsötétült, majd hirtelen olyan vörös lett, mint a paradicsom- Nyugodj már le- nevettem fel- Tudod, hogy nem kotyognék ki ilyesmit...
- Én se fogom- terült szét egy hatalmas vigyor a száján- Nagyon aranyos Sungyeol is, nem kell mondanod- a mosoly ráfagyott az arcomra.
- Tessék?- kérdeztem végül. Nem válaszolt semmit, csak tágra nyílt szemekkel nézett mögém. Én is megfordultam.
- Egy... egy percet kérhetek?- kérdezte Sungyeol, mire barátnőm bólintott és kiment a konyhából.
Becsuktam Minnie után az ajtót, majd az idol mellé léptem.
- Mit szeretnél?- kérdeztem lassan. Sötét, mély szemei, akár az örvény, úgy szippantottak magába. Végigpásztázott, majd óvatos mosolyra húzta a száját. Óvatosan megfogta a kezem, amitől nagyot dobbant a szívem.
- Nem is tudom, hogy hogyan kezdjek hozzá...- motyogta idegesen, majd elengedte a kézfejem, és beletúrt fénylő, barna hajába- Talán ez neked kicsit még korai lesz, hisz alig ismerlek, de....- huhhh.... fújta ki a levegőt. Nagyot sóhajtottam, majd kinyitottam a szám.
- Szerintem én is hasonló úton járok, mint te...- mondtam halkan, majd.. én sem tudom, miért, de kezemet finom, puha arcára tettem, majd gyengéden végig simítottam rajta. Újra a szemembe nézett, megfogta a csuklóm, és vissza tette a testem mellé.
-Szeretlek- mondta, mire a szívem őrült tempóban kezdett verni- Minden egyes porcikádhoz vonzódok, imádom és szeretem....Bo-bolondulok érted- nevetett fel kínosan, de folytatta- Megtaláltam a másik felem és vele együtt a 100%- os boldogságot is...Mindig lesz egy olyan részem, ami mindig téged fog szeretni és és mindig a tied lesz és kizárólag a tied, történjen bármi...- három hatalmasat pislogtam. Nem tudtam erre mit mondani. A szívem ki akart ugrani a helyéről, a lábaim már remegtek és éreztem, hogy egy könnycsepp legördült az arcomon. Sungyeol ijedten nézett rám.
- Ne haragudj....- mondta ijedten, majd ujjaival letörölte és elmorzsolta ezt a sós cseppet- Nem akartalak megijeszteni...
- Nem...- hüppögtem mosolyogva, majd mellkasának dőltem, és hagytam, hogy átöleljen. Finom illata volt.. Férfias, mégis gyengéd.... Nem is tudom szavakba ölteni...
- Byul...- simította meg a hajam- Nem lennél a barátnőm?- kérdezte- Színjátékon kívül....
Épp válaszra nyitottam a szám, amikor hatalmas kiabálást hallottunk a nappali felől.
- Semmi közöd hozzá!- hallottam, hogy Minnie üvölt.
- De igen is van!- kiabált vissza.... L.
- Nem!- csattant egy hatalmas pofon- Menj a francba Kim MyungSoo!- és egy ajtó csapódás volt az utolsó, amit hallottam...

~ Nagyon szépen köszönöm a segítséget M.V nevű barátnőmnek, és Sz.B nevű párjának, kiknek a kapcsolata nagyon nagyon szép, és rengeteg ichletet ad. Kívánom, hogy sokáig legyenek együtt, szerelmük igazán megmelengette a szívemet. Írjatok még egymásnak ilyen szépeket drágák, szerzői jogokat kaptam már. Tényleg nagyon köszönöm <3 ~

12~ Az első akadály

Byul's Pow:

Sungyeol szembe fordított magával. Az orrunk szinte össze ért, és én akkor se tudtam volna megállítani semmit, ha akartam volna, ugyan is leblokkoltam. Nem csak én, hanem mindenki más is a szobában. Még levegőt venni is elfelejtettem. Yeol mosolyra húzta a száját ( és most mondom, hogy iszonyatosan édes lett a pofija), majd egy lágy puszit nyomott az arcomra.
- Megijedtél, mi?- kérdezte nevetve, majd elengedett és leült a fotelba, mintha az előbbi... kis akciója természetes lenne. Rémülten néztem Minniere, aki gúnyosan vigyorgott rám. Nem jött volna hozzám, gondolom így adta vissza, hogy az előbb ott hagytam az előtérben Myungsoo- val. Sebaj, én kibírom.
- Tehát akkor- csapott a tenyerébe Sungkyu- Ti vagytok a GOND- vigyorgott rám és barátnőmre. Hmm, végül is, így is fel lehet fogni a dolgot.
- Héé, tökre cukik, hagyjad már őket- szólt a leaderre Sungjong, mire a többi fiú is vadul bólogatni kezdett. Milyen édesek, hogy kiálltak mellettünk. Minnievel össze mosolyogtunk. Ahhoz képest, hogy alig pár perce ismerjük őket, nagyon közvetlenek.
- Nem mondtam, hogy nem- vette vissza a szót Sungkyu- De a lényeg, hogy eléggé sok bonyodalmat okoztatok nekünk, és a nagy próbatétel csak most veszi majd kezdetét, szóval kössétek fel a gatyát...- hangja hirtelen lett tiszteletet parancsoló, mire automatikus lehajtottam a fejem, mint az iskolában.
- L mondta, hogy ki is találtatok egy megoldást- nézett Minniere, mire barátnőm bólintott- És ha jól értesültem, el fogjátok játszani, hogy együtt vagytok.. Myungsoo Min Seo- val, Sungyeol, te pedig Byul Rinnal... Haha, akkor is így lesz, ha nem akarjátok- nevetett saját magán, de amint látta, hogy senki nem találta poénosnak a beszólását, vissza váltott a szigorú énjére- Ismerkedni egy hét múlva fogtok tudni rendesen... Jövő hét szombaton "randitok"- rajzolt idézőjelet ujjaival a levegőbe- lesz. A helyszín titok, de legyetek elegánsak! Én most megyek, legyetek halkak, viszlát!- állt fel, majd eltűnt az egyik ajtó mögött...

Minnie's Pow:

Kim SungKyu mekkora egy arrogáns ember... Oké, alá írom, hogy magunknak kerestük a bajt Byullal, amikor leselkedtünk, és valóban a mi hibánk, hogy így alakult az egész. Bár úgy tűnik, Sungyeol kicsit sem bánja. Esküszöm azt hittem, hogy meg fogja csókolni. Mondjuk akkor vissza kézből ment volna a pofon ( barátnőmet ismerve).
Mindegy is, mert most sokkal fontosabb, hogy szombaton randink lesz. Az agyam automatikusan azon kezdett kattogni, hogy mit veszek majd fel. Tudom, nem teljesen ide illő, de akkor is, na. Talán a cuki piros miniruhám, azzal a nagy fekete masnival túl rámenős lenne? Vagy esetleg a hosszú, lurexos, fekete estélyim. Aaaaaaaah....
- Sütit?- dugta a tálcát az orrom alá Dongwoo, amivel félbe szakította ezt a rendkívül fontos gondolatmenetet.
Ahogy elnéztem a szénné égett valamikori édességet, inkább feltettem egy mindenre választ adó kérdést.
- Myungsoo és Sungyeol csinálta?- tettem fel mosolyogva, mire a rapper arca eltorzult és a szájában lévő sütit kiköpte egy szalvétába.
- Ufff... Ne is mondd- köhögött még, mire nevetve hátba veregettem.
- Kösszz...- kortyolt bele az asztalon lévő pohárba, mire elzöldült a feje és üvöltve kirohant... azt hiszem, a mosdóba, még annyit hallottam, hogy üvöltözi, hogy:
- Meg akartok ölni?- ám a többit elnyomta a srácok nevetése.
- Talán az ecetet nem kellett volna kint hagyni- csapkodta a térdét Myungsoo.
Milyen aranyos, amikor nevet.  A szája szélén kis gödröcskék jelezték, hogy nem csak a színpad miatt teszi. Barna haja össze- vissza állt, és szemei csillogtak a könnyektől. Annyira nevetett, hogy szó szerint sírt a röhögéstől.
Olyan furcsa volt, hogy őt bámulom mosolyogva...
Mi történik velem...?

11~ Mit rejt az ajtó

Minnie's Pow:

Byult betoltam az ajtón, mert magától szerintem sose lett volna képes megtenni egy lépést. Szerintem félt újra Sungyeol elé lépni a képes incidens után.
- Mozogj már!- löktem meg, miután lecövekelt az ajtóban- Nam Min Seo!- nyújtottam kezet Hoya- nak- Ő pedig Shin Byul Rin!- böktem fejemmel barátnőmre, aki elpirulva bámulta a földet, majd szépen lassan ő is kezet nyújtott.
- Lee Ho Won... Hoya.... De szerintem felesleges mondanom- vigyorgott ránk az énekes, majd mindkettőnk mancsán rázott egy hatalmasat.
- Ne kínozd a vendégeket.... - jött ki az előtérbe .....L.
Abban a pillanatban, hogy megláttam, ezerrel kezdett verni a szívem és szégyenlősen lesütöttem a szemem. PEDIG ÉN SOSE JÖVÖK ZAVARBA!!!!! Éreztem, ahogy Byul kisujjával megböki az én kisujjamat. Lassan felé fordultam. Hatalmasat vigyorgott rám, aztán Myug Soo melllé lépett.
- Nagyon várta már az estét...- mutatott rám- Nem baj, ha most bemutatkozok a... a többieknek is..?- a kis sunyi. Teszi az ártatlan bárányt, aztán hátba szúr... Várj csak Shin Byul Rin, vissza kapod még ezt.
- Ömm... nem, persze... Hoya majd bekísér....- nézett nyomatékosan barátjára. Az vette a lapot és Byul. al együtt otthagytak minket.... kettesben...
- Hát akkor... Szia, álbarátom... nevettem fel kínosan, és a vállába boxoltam. Aish, Minnie, tudsz te ennél jobbat is...
- Azt mondod, ÁLbarát?- hangsúlyozta ki az ÁL szót. A szívem egy pillanatra megállt verni. Ijedten néztem rá.
- Ez az arc mindent megért- röhögte el magát, de azért a hangjából némi csalódottságot véltem kihallani. Más reakcióra számított...
- F...figyelj... Ne siessük el, jó? - amint kimondtam, meg is bántam a kérdést.
- Rendben...- mosolygott rám- De attól még tudnod kell színészkedni... arra nincs időnk várni...
Megragadta a karomat és behúzott a nappaliba, ahol egy felettébb ... khm... érdekes kép tárult a szemeim elé...
No de Byuuuuul....

Byul's Pow:

Úgy kell Minnie- nek, amiért meglökött... Meg amúgy is, nagyon össze illenek L- el, most akkor miért ne segítsek rá egy kicsit, ha már olyan pipogya, hogy nem meri megtenni az első lépést.
Barátnőméket magukra hagyva Hoya- val átmentünk a nappaliba, ahol mindeni ott volt.
- Shin Byul Rin- hajoltam meg. Tudom, hogy a férfinak illik kezdeményezni, de jelen esetben mindegyik megkövülten nézett rám, így megint csak ÉN cselekedtem elsőként- Nem kell nektek is bemutatkozni, tudom, hogy kik vagytok- mosolyogtam a fiúkra. Illetve, minden srác szemébe, kivéve Sungyeolt. Nem mertem vele felvenni a szemkontaktust.
- Inni, valamit?- törte meg a csendet Woohyun, mire  megráztam a fejem- Köszi, de már... Hééééé!- valaki hátulról átölelt (!!!!!!??????!!!!). A fiúk röhögni kezdtek én pedig idegesen fordultam hátra. Hát persze, hogy Sungyeol.. Ugyan, ki más lenne?
- Ezt.. ezt miért kaptam...?- kérdeztem.
- Jól játszom a barátot, nem?- kérdezett vissza, majd ujjaimat az övére kulcsolta.
O.K.É
Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen könnyen fog menni. Kicsit gyors volt a gyerek... A számat rágva nyögtem ki a választ.
- I..igen... - gyorsan elfordítottam a fejem az előszoba irányába, ahonnan épp akkor jött ki... L és MINNIE...
Barátnőm arcán teljes volt a sokk, amit meg is értek, engem is nagyon- nagyon meglepett a dolog...
Nem tudtam sokáig tanulmányozni Minnie arcát, ugyan is Sungyeol elkapta az állam, maga felé fordította, és...

10~ Valahogy úgy...

L's Pow:

Ki Rin -t nem volt egyszerű elküldeni, de nagy nehezen sikerült.
- Nem fogom feladni!!- fenyegetett meg még egyszer, mielőtt az orrára vágtam volna az ajtót. Érdekel, hogy hogyan hoztam össze, hogy elmenjen? Közöltem vele, hogy hamarosan jönnek a többiek is.... Ki Rin pedig egyszerűen retteg Sungkyu- tól. Amikor még együtt is voltunk, akkor is mindig kerülte a társaságát... Szerencsémre épp jól jött ez a rejtett fóbiája.
- Haver...- merészkedett elő Sungyeol a szobájából, aztán, miután meggyőződött, hogy exem elhagyta a lakást, folytatta- Ebből nagy gáz lesz...
- Tudoom...- túrtam bele a hajamba...- De most inkább készüljünk fel a többiekre....- majd felkaptam a leszakított ing ujjamat, amit még Ki Rin tépett le rólam...
- Nem irigyellek...- röhögte el magát Yeol.
- Inkább egyél ostyát!- csaptam a hátára- De most irány a konyhaaaaaaa...

Minnie's Pow:

Byul hívása váratlanul ért.
Hogy a fenébe talált meg anyám...?
Mit akar már megint...?
Megszaporáztam lépteimet, hogy minél hamarabb haza érhessek...és hogy megbizonyosodjak arról, hogy anyám volt- e az a személy, akit barátnőm látott...
Ám amikor befordultam az utcánkba, senki nem volt ott rajtam kívül.
Hm... Biztos elment... Elvégre, Byul miért hazudna egy ilyen ügyben? Hallucinálni pedig nem szokott... Egy vállrándítással elintéztem a dolgot, majd bementem a lakásba.
- Megjöttem!- kiabáltam fel a galériára. Byul lélekszakadva rohant le a lépcsőn, és a nyakamba borulva lihegte a következőket:
- Istenem, Minnie.... - szorított meg- Komolyan kihűlt a vér az ereimben....- engedett el.
- De.. biztos, hogy ŐT láttad?- kérdeztem félve, majd elindultunk  fel, az emeletre, hogy én is át tudjak öltözni.
- I..igen... Egész nap követett... Mármint... Én azt hiszem, hogy Ő volt... Igen.... Biztos!- tétovázott kicsit- Mi ez a kupi?!- szörnyedt el, mikor beléptünk a szobámba.
Nevetve felvettem a földről a tegnapi szoknyám, majd a fejéhez vágtam.
- Üdv nálam- vigyorogtam, majd levettem a ruháimat, és kutakodni kezdtem a szekrényemben. Mivel láttam, hogy Byul is otthonos szerkóban van, én sem akartam másképp kinézni. Így hát felvettem egy combközépig érő farmersortot és rá egy áttetsző, hosszú ujjú fekete inget.
- Borzalmas vagy, remélem tudod- mosolyodott el végül ő is, majd lementünk a földszintre és elindultunk a fiúkhoz...

Byul's Pow:

Én személy szerint remegtem, amikor végig mentünk az utcán. Minnien nem vettem észre, hogy picit is feszült lenne amiatt, hogy az anyukája felbukkant... Nem biztos, hogy elhiszi nekem... De hát könyörgök, azt a nőt ezer közül is felismerném!! Amilyen borzalmakat tett... Ahh, ezt majd Minnie elmeséli, nem akarom lelőni a poént.. Ami kicsit sem vicces, de mindegy...
Barátnőm lelkileg nem is volt velem, látszott rajta, hogy valami máson gondolkozik. Arca aggodalmat tükrözött, ám tudtam, hogy nem az anyukája felbukkanása miatt.
- Nem akarsz valamit elmondani?- kérdeztem halkan.
- Oh... csak ma felhívtam L- t és egy llány vette fel... És.... hát kicsit frusztrál a dolog...- motyogta.
- Akkor eljött az alkalom, hogy rákérdezz- nyomtam meg a fiúk lakásának csöngőjét.
Az ajtót Hoya nyitotta ki.
- Gyertek csak! - mondta fülig érő vigyorral, mire mi bementünk...

9~ A két rejtett alany

L's Pow:

Sungyeol elhúzta a száját és odaengedett az ajtóhoz.

- Szia, Ki Rin!- durr, egy pofon. Indulatos exem becsörtetett a házba és levágódott a fotelbe. Én a arcomat fogdostam ott, ahol az előbb épp találkozott a kézfejével. 

- Tudod L, menjél a francba!- csattant fel, és azzal a lendülettel fel is állt a kanapéról, amire az előbb leült- Húzzál innen Yeol, ez a mi dolgunk!- üvöltött rá barátomra, mire az feltette kezeit és menedékbe húzódott. 

Most jön a kérdés, hogy ki ez a felettébb kedves nőszemély. 

Kim Ki Rin.

A cégünknél volt kezdő díszletes, amikor megismertem. Nem akarok hazudni, amint megpillantottuk egymást, mind a ketten a tudtuk, hogy nem csak a forgatásokon fogunk találkozni. Kemény 1 évig bírtam mellette. Egy idő után eltűnt az a kedves, aranyos megértő lány, akit megismertem. Helyette egy örjöngő, üldözési mániában szenvedő barátnőt kaptam. És igen... szakítottam vele. Aztááán..... lehet, hogy kicsit túlreagáltam, de muszáj volt a lehető legtávolabb tudnom magamtól, így elbocsátották a cégtől... a kérésemre.

- Nem gondoltam volna, hogy képes leszel ennyire hátba támadni!- rúgott a sípcsontomba, mire felszisszentem- Pont TE, akiért az életemet is képes lettem volna feláldozni!- nekem vágta a táskáját.

- Őrült vagy- mondtam, majd vissza dobtam a retikült- Saját magad alatt vágtad a fát, tessék! Ez lett az eredménye....

- Nem! Te nem....- ám ekkor csörögni kezdett a telefonom a konyha pulton. Ki Rin  rögtön oda pattant.

- Ki a halál az a Minnie?- szegezte nekem a kérdést. 

Basszus....

- Egy... egy barátom....- próbáltam kivenni a kezéből a készüléket, de gyors reflexeinek hála már füléhez emelte.

- Haló! Itt Kim Ki Rin!- szólt a telefonba- Rosszkor hívtál, aranyom...

Byul's Pow:

Mielőtt bementem a volna táncsuliba, tettem egy gyors kitérőt a mellette lévő plázában, és vettem magamnak egy sajtos- sonkás szendvicset. Egész nap nem ettem semmit, és ennek már a gyomrom is tudatában volt, ugyanis olyan hangokat hallatott, mintha egy béka család költözött volna bele. 

Kilépve az épületből azonban megtorpantam. A könyvtárban látott nő ismét ott volt. A bejárat előtt állt, és szinte lyukat égetett tekintetével a hasamba. Sóvárogva nézte a kezemben lévő szendvicset, de amint észre vette, hogy nézem, hátat fordított és elnyelte őt az embertömeg.
Nem tudom miért, de annyira ismerős.... esküszöm, hogy valahol régebben még találkoztam vele...
Mindegy.... egy vállrándítással elintéztem a dolgot. aztán átbattyogtam a tánciskolába.
- Ki vagy?- nézett ki a portás fülke mögül a mindig jókedvű Kun Woo.
- Shin Byul Rin!- kiabáltam vissza mosolyogva.
- Nem délután tanítasz?- kérdezte.
- Ummmm..... dehogynem, csak gyakorolni akarok- válaszoltam, majd leakasztottam egy kulcsot az akasztóról, ami azt a termet nyitja, ahol órákat szoktam tartani...

Minnie's Pow:

Bementem az irodába, és még jóformán le se ültem, amikor jött a főnököm, hogy menjek le neki a közeli kisboltba kávéfiltert venni. Nem nagyon ellenkezhetek, fiatal koron miatt úgy kell táncolnom mindenkinek, ahogy fütyül.
Szóval épp lent mászkáltam a boltban, amikor eszembe jutott, hogy ha már este úgy is megyünk a fiúkhoz, vinni kéne valamit, amivel talán jó pontot szerezhetünk a többi tagnál. De mivel nem lesz időm sütni, elővettem a mobilomat és felhívtam L- t, hogy mihez lenne jobban kedvük: egy kis sós rágcsára, vagy gumicukorra.
Ám legnagyobb meglepetésemre nem Ő vette fel a telefont, hanem egy... egy számomra VADIDEGEN LÁNY (?????!!!)
- Rosszkor hívtál, aranyom...- mondta gúnyosan.
- Már megbocsáss, de kit tisztelhetek benned?- kérdeztem udvariasan, bár enyhe cinizmussal fűszereztem mondatomat.
- Kim Ki Rin a nevem....- hallottam, hogy valakivel nagyon hadakozik a túloldalon, de nem adtam fel.
- És miért te vetted fel L telefonját?- kezdtem egyre idegesebb lenni.
- Mert....- ám nem fejezte be, mert egy puffanást hallottam, aztán egy gigantikus harci üvöltést, végül csak annyit, hogy:
- Jól vagyok- ez már L volt. De mielőtt bármit is kérdezhettem volna megszakadt a vonal és hiába próbáltam újra felhívni ŐKET, nem vette fel senki a telefont.
Így hát lekaptam két sajtos rolót a polcról ( meg persze a kávéfiltert is) és miután fizettem, lóhalálában futottam vissza az irodába...

Byul's Pow:

Ma csak 3 csoportom volt, de ők is épp eléggé leszívták az agyam és az energiám.
Nagyon mérges voltam magamra, de nem tudtam elmenni a közösségi házba, mert rohannom kellett haza, ugyan is Minnie hívott hogy valami rendkívüli dolog történt vele, és túl hosszú, hogy telefonon elmondja.... Így hát haza mentem, de nagy meglepődésemre barátnőmet nem találtam otthon. Biztos tovább kellet bent maradnia.
Én addig letusoltam, magamra kaptam a kedvenc fekete sortomat, felvettem egy fehér inget és lementem a konyhába csinálni magamnak egy kis kávét.
Aztán egyik pillanatban, amikor elmentem az ablak előtt, és kipillantottam az utcára....
Azt hittem infarktust kapok...
A nő, aki a könyvtárban és a pláza előtt is ott volt, most a házunk ellőtt állt,  és vágyakozva nézett be az ablakon....
És ekkor leesett...
Rájöttem ki ez ....
Remegve nyúltam a telefonomért, és miközben bereteszeltem az ajtót, tárcsáztam barátnőmet.
- Mmmmiiine....- mondtam dadogva- Ittttt van.....
- Ki? - kérdezte.
- Az....
- Omma?- hallottam, hogy Minnie légzése egy pillanatra megáll.
- IIiiiiiigen... az anyukád........

8~ Az ajtón túl

Minnie's Pow:

Reggel arra keltem, hogy rezeg a telefonom, mert üzenetem jött.
L: Gyertek este hozzánk, megbeszélés lesz a fiúkkal
Mily' diplomatikus fogalmazás. Hmmmm... :D Átrohantam Byulhoz, hogy elújságoljam neki. De nagy meglepetésemre nem találtam ott. Nem nagyon szoktunk egymás szobájába járkálni, ez mindig a mi kis személyes birodalmunk, ahol mindkettőnk félre húzódhat. Barátnőm szobája mindig ugyan- úgy néz ki. A bevetett ágy, a katonarendbe rakott ruhák az íróasztalán, amiket nem tett el a szekrényébe.... Mind ellentéte az én szobámnak. Ott, mintha bomba robbant volna :D.
- Byuuuul! Hooool vaaaagy?- kiabáltam miközben lerobogtam a lépcsőn.
- Itt!- lépett ki félig a fürdőből. Fogaival össze szorított egy hullám csatot, kezeivel pedig a hajfánkját igazgatta. Egy pillanatra eltűnt a szeme elől, de aztán megint elém lépett. Hihetetlenül festett.

- Hová ilyen csinin?- kérdeztem mosolyogva.
- Könyvtárba, aztán ugye tanítok meg közösségi ház...- mondta, majd átsétált a konyhába és felhörpintette az előre kikészített vaníliás chappuchinóját.
- Ma nem mész olvasni...- simítottam meg a karját, mire felvont szemöldökkel nézett rám.
- L írt, hogy este menjünk át, mert jönnek a többiek is és ugye meg kéne beszélni velük is- mondtam.
- Nem ígérek semmit, de megpróbálom- mosolyodott el, majd adott egy puszit az arcomra- Na, legyél jó, majd hivjál!- és elment. Én felbattyogtam a szobámba és magamra kaptam egy kényelmes viseletet, amivel elfogadható külsőm lett.

Én is elindultam hát dolgozni. Nem is beszéltem még a munkahelyemről: a koreai ELLE- nél vagyok titkár, néha fotós segéd.... Így persze találkozom is egy pár idolllal ( igen, igen Hyuna- val is). Én vagyok a legfiatalabb munkaerő a cégnél.

Byul's Pow:

Felszálltam a metróra és elmentem vele egy másik metróig, ahol átszálltam egy másikra, végül egy busszal, ami pont a könyvtár előtt tesz le, elmentem odáig.
Kerestem egy pár mesekönyvet, amit majd tudok a prücsköknek olvasni. Tapasztalat, hogy nagyon szeretik a különböző népmeséket. Végül 3 olvasmánnyal a hónom kivettem őket.
Olyan érzésem volt, mintha figyelne valaki. Hirtelen megfordultam és egy nem túl idős, de annál szegényebben öltözött asszonnyal találtam magam szembe. Esküdni mertem volna rá, hogy láttam már valahol...
- Elnézést- kerültem ki, és útba vettem a tánciskolát...

L's Pow:

Amint elküldtem az üzenetet Minseo- nak ( Minnie- nem írta be magát a telefonomba), a szívem ezerrel kezdett verni. Pedig nem hiszem, hogy éreztem valamit is  iránta... Egy jó fej lány, akivel most bohóckodunk egyet, aztán egy év után már  el is felejtük az egészet...
- Sunyeool!- csörtettem ki a konyhába- Mi a ....?- Yeol egy tál zabkását öntött egy lábosba, amit a platnin melegített és amiben FORTYOGOTT A VÍZ!!!- Normális vagy?- kérdeztem, és gyorsan lehúztam a tűzhelyről a fazekat, mielőtt felrobban a ház.
- Ez egy úgy diéta- vicsorgott rám, majd kivett egy kanalat a fiókból és elkezdet enni a forró, szottyos zabkását.
- Szörnyű vagy- csóváltam meg a fejem- Ma este átjönnek a lányok és mindent megbeszélünk a fiúkkal... Nem fogok falazni, ha kidobod a taccsot...- a lábos tartalmát a kukába öntöttem.
- Nem volt finom- érett velem egyet- Byul is jön?- kérdezte csillogó szemekkel.
Rávigyorogtam.
- Ne legyél ilyen nyílt....- röhögtem el magam- A süket is hallja, hogy mi megy az agyadban, haver- dorgáltam meg....
Eszmecserénket azonban egy kopogás törte meg.
Sungyeol ment ajtót nyitni.
Falfahér arccal jött vissza.
Nem kellet mondania semmit, tudtam, ki látogatott el hozzánk...
Pontosan tudtam...
Pedig azt hittem, örökre kilépett az életemből....

7~ Mi lesz ebből?

Minnie's Pow:

L vagy 3 percig szorongatott. Megjegyzem, egyáltalán nem bántam, biztonságos érzés volt a karjaiban pihenni szótlanul.
- Imádok színészkedni- törte meg aztán a csendet, és kicsit eltolt magától, hogy én is láthassam- Sungnak is menni fog, színész is ugye, nem csak idol... de ti a barátnőddel..?- nézett rám.
- Shin Byul Rin a neve- mondtam- Ő dráma szakon végzett, én pedig... nem- kicsit elkomorultam, de amint észrevettem, hogy engem pásztáz szemeivel, folytattam a mondatot- De ahhoz, hogy túléljem a kisgyermekkort, meg kellett tanulnom színészkedni, szóval miattam ne aggódjatok... Umm... L, nekem most haza kéne mennem Byulhoz, itt a számom, tessék, elvettem a kanapéról a telefonját és bepötyögtem amit be kellet, aztán olyan gyorsan hagytam el a házat ahogy lehetett.
Rohantam haza Byulhoz.
Mindent el kell mondanom neki...

Byul's Pow:

Fürdés után felmentem a szobámba és magamra kaptam a zöld pizsimet, amit még a húgom vett nekem, amikor Párizsban járt egy meghallgatás miatt. A hajamat befontam egy rózsaszín hajgumival, aztán, amikor a lent a konyhában épp a popcornt tettem be a mikróba ( esti program, hogy valami filmet megnézünk/megnézek), amikor hallottam, hogy Minnie megjött.
- Byuuul!!- rohant oda hozzám- Képzeld mi történt....- levegő után kapkodva felült az egyik bárszékre.
- Ó...- mosolyogtam gonoszan- Én pontosan tudom, mi történt...
- Tényleg?- barátnőm arca meglepettséget tükrözött.
- Itthon hagytál!- fakadtam ki- Pedig kitaláltam valami nagyon jót, amivel kicsit tudnánk tompítani az ügy súlyosságán... De gondolom megint kidobtak onnan, és most fuccsba ment minden... ahh...- csaptam idegesen a pultra.
- Mii?- nevetett fel Minnie- Én is kitaláltam valamit, és L nagyon komálja... Csak most attól félek, hogy te nem fogsz belemenni... Pedig Ő meg is ölelt...- bólogatott hevesen.
- Nem hiszem el, hogy nem beszéltél előtte velem... Ez annyira te vagy... ahh...- nagyon dühös voltam barátnőmre, amiért nem konzultált velem... Mindig ezt csinálja... Ha valami az eszébe jut, csak megy a saját feje után, se szó, se beszéd képes lelépni...
- Akkor valószínűleg az is hidegen hagy, hogy el kell játszanod, hogy együtt vagytok Sungyeollal...- nézett rám Minnie hót komolyan.
- Ne máár- nevettem fel őszintén- Nekem is ez jutott az eszembe... - sípolt a mikró, így kivettem a popcornt és egy tálba szórtam.
- Akkor a semmin veszekedtünk...- szállt le fejcsóválva Minnie a székről- Byuuul... én elmentem fürdeni, addig keress valami jóóó romantikus filmet, mert olyan kedvem van...
- ÓÓ... nem is tudom miért- mondtam, majd felmentünk a lépcsőn. Én levágódtam a TV elé és kutakodni kezdtem a DVD- k között, miközben Minnie bement a szobájába.

Minnie's Pow:

Két perc múlva már egy törölkőző mögé bújva rohantam le a lépcsőn a fürdőbe.
- Twilight lesz- mondta nekem közben Byul, mire felcsillant a szemem. Az az egyik kedvenc filmem, nem csak azért, mert romantikus, hanem mert kettőnk közül én vagyok a horrorosabb típus és... Na jó, nem rabolom az időtöket feleslegesen..
Szóval lementem tusolni. Mosolyogva vettem fel 2 tusfürdőt a földről... Byul megint versenyt tartott a kenceficék között :D No comment
Gyorsan letusoltam, átöltöztem egy lila macis pizsibe és bevackoltam magam barátnőm mellé a kanapén....

L's Pow:

Amint Min Seo becsapta az ajtót magam után, akaratlanul is elmosolyodtam és vigyorogva dőltem hanyatt a kanapén. Hihetetlen egy lány... Az egyik pillanatban még tök támadó meg agresszív, a másikban pedig mint egy védtelen bárány... :D Najó, nem vagyok jó a hasonlatokban, boccs :D
Türelmetlenül vártam, hogy Yeol végezzen a fürdéssel, és elmondhassam neki a hírt. Nem nagyon beszéltünk még erről, de láttam, amikor az a Byul nevű lány ( azt hiszem így hívják, igen... Byul Rin) itt volt... teljesen más lett... Nem az hideg, közönyös ember, mint más lányok társaságában, hanem kedves és vicces... Jó, ez nem volt túl férfias megjegyzés, de a lényeget értitek szerintem :D
Egyszer csak hallottam, hogy eláll a víz és láttam, hogy Yeol csoszog ki a fürdőből, egy kék pizsamában.
- Na, mi volt?- kérdezte vigyorogva.
- Előveheted a színészi éned, mert szerepet kaptunk- mondtam lassan, csak hogy húzzam az agyát.
- Monnd már....- sürgetett, és beleboxolt a karomba.
- Az van, hogy elő kell adnunk, hogy együtt vagyunk- mondtam, mire felugrott és ijedten nézett rám.
- Hogy MI KETTEN? - kérdezte hisztérikusan. Akkorát röhögtem, hogy szerintem még az utca végén is hallották.
- Hülye vagy!- jelentettem ki, miután már nem bírtam tovább a hasfájástól- Nekem és Min Seonak, neked és Byulnak.- mondtam.
- És a többiek?- kérdezte aggódva.
Igen... a banda többi tagját is meg kell majd győzni valahogy...
És az nem lesz sétagalopp...

6~ A Terv

Byul's Pow:

- Hmm... málnás- fahéj, citromfű, vagy gránátalma?- nézegettem végig a tusfürdőket- Aaaaa... citromfű kiesett...- dobtam ki a zuhanyból- Akkor a málnás- fahéj, vagy a gránátalma?- vaciláltam- Ec pec, kimehetsz...- győzött a gránátalma...- azzal kihajítottam a vesztes tusfürdőt is. Igen, nálam így megy a zuhanyzás... Ne is kérdezzétek :D
Miközben azt tanulmányoztam, hogy a lefolyó hogyan nyeli el a habokat, amik lezubogtak a testemről és a hajamról, elgondolkodtam mindenen. Ez a cikk felkerült az internetre. Az a kép, amin Sungyeol megfogja a kezem. A világhálónak hála holnap reggel minden tini kiscsaj ezen fog sikítozni, még hátsó mucsa- röcsögén is. Azon filóztam, hogy mi lenne a legkézenfekvőbb, legideálisabb megoldás. Mindenki abban a tudatban él, hogy én és Sungyeol járunk... Meg valószínűleg Minnieről és L- ről is ez a pletyka terjeng. Ha azt mondanánk a sajtónak, hogy nem igaz a sztori, még nagyobb botrány lenne belőle... De ha nem ezt mondanánk, hanem....
- ÁÁÁ- nevettem fel cinikusan, és leállítottam a vizet- Az képtelenség lenne...- fejet csóválva léptem ki a kabinból.

Minnie's Pow:

- Szenvedély?- kérdezte L furcsán.
Én óvatosan bólintottam egyet.
- Mire gondolsz pontosan?- tette fel a kérdést, mire kavarogni kezdtek a gondolatok a fejemben. Nem beszéltem meg a tervemet Byullal. Mi lesz, ha L nevetségesnek találja majd, és képen röhög? Vagy ha drága és egyetlen barátnőm nem megy bele, miközben a fiúknak tetszik az ötlet...
- Elég őrült ötlet...- húzogattam a blúzomat- De elmondom...- és igen, döntöttem. Lesz, ami lesz....
- Halljuk- fonta L keresztbe a karjait.
Nagy levegőt vettem.
- Ugye most mindenki azt hiszi, hogy Sungyeol és Byul... öööömm... hát járnak...- sóhajtottam egy hatalmasat, pedig a lényeget még ki sem mondtam- Éééés.... feltételezhetik azt is, hogy... mi is...- újabb sóhaj. L felvonta szemöldökét és kacéran elmosolyodott, de nem szólt semmit.
- Huhh... gyors leszek....- erőt vettem magamon, és gyorsan ledaráltam- Ha mindenki azt hiszi, hogy mi egy pár vagyunk, akkor minek állítsuk az ellenkezőjét, szóval el is lehetne játszani a dolgot...- mondatom vége után behunytam a szemeimet.
Nem mertem megnézni, mit reagál erre a mi szeretett idolunk.
- Mmmm...- ennyit hallottam, mire óvatosan kilestem pilláim közül- Szerinted Sungyeol és Byul belemennének?- hatalmas kő esett le a szívemről és gondolkodás nélkül L nyakába vetettem magam. Aztán hirtelen le is akaszkodtam róla, mert eszembe jutott, hogy mi is történt a legutóbbi érzelem kitörésemnél.
Ám legnagyobb meglepetésemre L vissza húzott magához...
Nem tudtam pontosan, mi fog most történni, csak annyit kívántam, hogy ez a pillanat sose érjen véget...

BOCSÁNAT, HA RÖVID RÉSZEKET HOZOK, DE IGYEKSZEK MINDEN NAP KITENNI VALAMIT. REMÉLEM EDDIG TETSZIK MINDENKINEK. FACEBOOKON VAGY ITT IS VÁROK MINDEN ÖTLETET ÉS KRITIKÁT. FACEBOOKOM: https://www.facebook.com/profile.php?id=100007807306860

5~ A Hír/2

Nem csak história

Az Infinite két népszerű tagját ma, este 7 óra körül 2 lánnyal látták Szöül kertvárosának egyik teraszán. Nem tudni, kik ők, de annyi biztos, hogy Lee Sungyeol és az egyik hölgyemény közvetlen kapcsolatot ápol egymással. 

( Itt van egy kép, amikor Sungyeol megfogja Byul karját az ajtóban)

Minnie's Pow:

Az agyam őrülten kezdett kattogni. Nem tudtam, mi lesz ebből, de éreztem, hogy nem lesz jó vége. Amúgy ez egy cikk volt, amit abban a pillanatban tett fel egy lady_kpop nevű felhasználó a twitterre. Byul még mindig az emeleten szöszölt, én pedig nem bírtam már tovább várni... Előhúztam a konyhafiókból egy papírt, a táskámból előkotortam egy tollat, leírtam, amit le kellet. Nagyot sóhajtva lettem az asztalra, aztán kisurrantam a lakásból. 

Byul's Pow:

Levettem a ruháimat és beledobáltam mindent a szennyes kosaramba. Magamra csavartam a narancssárga törölközőmet és lerobogtam a lépcsőn.

- Hallod, Minnie, van egy nagyon király öt....- sehol sem találtam barátnőmet- Minnie?! - idegesen benéztem a fürdőbe, hogy hátha ott lapul. De nem- Nam Min Seo!- kezdtem nagyon dühbe gurulni. Megfordultam és betrappoltam a konyhába- Hát ez...?- pillantottam meg egy lapot az asztalon.

Byul, nagy a gáz, nézd meg a twittered, én elmentem oda, ahol ŐK is vannak, ne gyere utánam. Puszi, Minnie

Kiszaladtam az előszobába és előhalásztam a mobilomat. 

- Te jószagú.....- suttogtam kétségbeesetten- Nem...nem...nem....- motyogtam. 

Át futott az agyamon, hogy mi lenne, ha én is barátnőm után mennék. Még nagyobb baj... Hiába hívnám fel Minniet, vagy nem venné fel, vagy mit kéne neki mondanom? Hogy gyere haza? Vagy, hogy maradj ott? 

- Francba- ledobtam a telefonomat a táskámra. Ingerülten mentem be a fürdőbe és álltam a zuhany alá. Hagytam, hogy a meleg víz lemossa rólam a nap minden izzadságát... De azt hiszem, ez nem nagyon segített a helyzetemen.

Minnie's Pow:

Átrohantam az úttesten és úgy álltam meg a fiúk háza előtt, ahonnan az a kép is készülhetett, amin most már minden lány sikítozik. Igen.... az a bizonyos lady_kpop tökéletes rejtekhelyet talált. Mindvégig ebben a susnyásban guggolt, miközben én is. Én észre se vettem, hogy valaki más is lesi a srácokat rajtam kívül, de ő minden bizonnyal látott engem. Most már azonban nem volt itt senki rajtam kívül. Hatszor átjártam az egész környéket, míg megbizonyosodtam arról, hogy egyedül én vagyok az utcán. 

Tudtam, hogy nem lesz egy sétagalopp, de erőt vettem magamon, és becsöngettem.

- Siess!- nyitotta ki valaki azjtót résnyire, és így szólt ki nekem suttogva. Igen, ez a rejtélyes személy nem más volt, mint Sungyeol. 

- Ti is olvastátok?- kérdeztem köszönés nélkül, miután becsukódott mögöttem az ajtó.

A fiú óvatosan bólintott.

- Figyelj... majd kitalálunk valamit, de most jobban jársz, ha...- kezdte Sungyeol, ám ekkor jött ki... Ő.

Egy kék inget viselt, amit nem gombolt össze, így szemem elé villant a hasa... Haja kicsit zilált volt, mintha idegességében széttépte volna. 

- Jóég!!- sikkantott föl, amikor meglátott, és maga elé kapta a kezét- Mi a szutykot keres ez itt?- mutatott rám- Nem forgatott még fel teljesen mindent?- fordult Sungyeol felé.

- Ööö.... b-b-bocsánat- nyögtem ki. Nagyon nehezemre esett megszólalni, amikor ott állt, előttem egy félisten... 

- Hahhh....- nézett rám gúnyosan L- Azzal már elkéstél...- lehuppant a kanapéjukra.

- Ne foglalkozz vele- mondta nekem Sungyeol- Kicsit hisztisek a kedélyei- mondta olyan hangosan, hogy L is hallja.

- Ide jött két kis... Lény, akik totál felforgatták mindannyiunk életét! Azt sem tudom, kik ezek, csak belepofátlankodtak nekünk mindenbe, holnap mindenki ezen fog csámcsogni, ééééss- tette fel a mutató ujját, jelezve, hogy várjunk, még nem fejezte be, csak levegőt kell vennie- még a többieknek is meg kell magyaráznunk mindent, szóval ne haragudjon már meg a világ, ha nem fogok jókat röhögcsélni ezen...- amint látta, hogy se én, se Sungyeol nem tudunk erre semmit mondani, elégedetten elvigyorodott, aztán bedugta a fülhallgatóját a telefonjába és elzárta magát a külvilágtól. 

Éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel, de nem akartam elbőgni magam, mert még a végén gyengének tűnök. Visszatartottam a sírást, és erőt vettem magamon. Ha van valami, amit anyámtól tanultam, az az, hogy sose adjuk fel. 

Így hát fogtam magam, és leültem L mellé a kanapéra, kihúztam a füléből a kábelt.

- Nem érdekel, hogy mennyire vagy mufurc, engem is érint a dolog... Segíteni jöttem, nem a durcidat hallgatni... És bár meg kell mondanom, hogy nagyon- nagyon aranyos vagy ilyenkor, még is... uuuupsz- kaptam a szám elé a kezem. Leesett, hogy mit mondtam. Phuu.. Lesütöttem a szemeimet és vártam, hogy mi lesz most.

- Okkééé....- törte meg a csendet Sungyeol- Én most elmegyek fürdeni...- fülig érő szájjal mutatott nekem egy felfelé álló hüvelyk ujjat, aztán el is tűnt.

- Minnie vagy, ugye?- kérdezte tőlem lágyan. A hangja meleg volt és egyáltalán nem olyan, mint a 3 perccel ezelőtti.

- Nam Min Seo- nyújtottam kezet, bár még mindig a pulcsim ujját tanulmányoztam. 

- Kim Myung Soo- fogta meg a mancsomat- De hiszem, hogy újat mondok...- kuncogott egyet- Azt mondtad, segíteni jöttél..

- Igen- néztem fel rá. Azok gyönyörű, sötétbarna szemek örvényként húztak magukkal. Nem is vettem észre, hogy a kezemben lévő L kezét egyre jobban szorítom.

- Öööö...- vette el furcsán kicsi kacsóját- Van valami ötleted?

- Nem hiszem, hogy.... Meg tudnánk csinálni...- idegesen felálltam és ráncba szedtem a szoknyámat.

- Miért ne tudnánk?- éreztem, hogy L végig méri az öltözékemet.

- Mert.... Ahhoz.... Kell... A.... Szenvedély...

Linától

Először is köszönöm, hogy olvasod a blogom.
Remélem ez a pár rész is elég izgalmas ahhoz, hogy felkeltsem a figyelmeteket.
Aki eddig nem értette volna, annak szólok, hogy ez egy Infinite Fanfiction lesz. 
További szép napot <3

4~ A Hír/1

Byul's Pow:

A lakás, melyet Minnievel immáron 2 éve osztok meg, nem túl nagy, de 2 ilyen fiatal embernek, mint mi vagyunk, meglehetősen nagy, tekintve, hogy mennyi a jövedelmünk. Igazából ez a szüleim Szöüli lakása, ugyan is én Dél- Kjongszang tartományból származok, és amikor ide jöttem tanulni, apukám megvette ezt a kis kuckót, mert nem bírta kivárni a havi látogatásokat. Ők most a húgom hegedűművészeti karrierjét egyengetik ( mármint appa és omma), így átíratták a nevemre a lakást és Minnievel beköltöztünk. 

Képzeljétek el így:

Ha belépsz az ajtón, egy kicsiny előszoba fogad, ami még zsúfoltabbnak tűnik a sok cipőtől és kabáttól, amik a padlót és a fogasokat lepik el. Aztán, ha balra fordulsz, fogad téged a konyha, amiről készítettem is egy képet:

Ha jobbra mész, a fürdőszobába toppansz, amit inkább nem fotóztam le, mert a sok kence- fice, törölköző és egyéb szépítkezési szertől ki sem látszódna a kád, vagy a mosdókagyló. :D 

Viszont, ha miután beléptél az előszobába ( és levetted a cipőd!!), egyenesen mész, fel a lépcsőn, nos, akkor érkezel meg a mi kis vackunkba. 

Először egy galéria fogad téged, ami speciál nálunk nappaliként működik. Van egy drapp színű sarokkanapénk, amit rózsaszín takaróval vontunk be, ezzel vigyázva a minőség megőrzésére. A lényeg az, hogy ez egy gigantikusan nagy plazmatévére néz, amit még az első megspórolt fizetésünkből vettünk meg Minnievel. Természetesen közösen.
A galéria egyik oldalán van a terasz, ami a társasház közös kertjére néz. Nem egy nagy durranás, van ott egy csúszda, 2 libikóka és 1 pad.
A kanapé mögött van két ajtó. Az egyik Minnie titkos birodalmát rejti, a másik az én szobámat zárja el a kíváncsiskodók elől. Merthogy barátnőm rendszeresen invitál be mindenkit a lakásba. A lényeget elmondtam, amit tudnotok kell a mi kis fészkünkről, haladjunk tovább...

Minnie's Pow:

Miután Byullal betántorogtunk a lakásba és vagy 10 percen keresztül magyaráztuk egymásnak az elmúlt negyed óra eseményeit.
- Megöleltem L-t!!!- visongtam, mire barátosném fülig érő vigyorral bólogatott. Még mindig abban a transzban volt, amit Sungyeol okozott neki.
- Micsoda mááámor!- trillázta, miközben felszaladt a lépcsőn- Én kezdem a fürdést- nem is tudtam reagálni semmit, már hallottam, ahogy becsapja maga mögött szobája ajtaját.
A telefonom iszonyatos rezgésbe kezdett a zsebemben, minek következtében felébredtek a lepkék a hasamban, mert eszembe jutott... L. Kihúztam hát az elektronikai eszközt a nadrágomból.
Elolvastam...
Ott állt feketén- fehéren...
Csak épp nem úgy, ahogy valóban történt...
Az igazat senki más nem tudta, kivéve mi és a fiúk....
De ha meglátják ők is...
Márpedig meg fogják...
Akkor itt lesz vége mindennek...

3~ A Függöny mögött

Byul's Pow:

Minnie belém fojtotta a szót. Eleinte nem értettem, miért, de aztán, amikor én is a teraszra pillantottam, leesett, hogy miért. A fehér függöny mögött egy kéz jelent meg, amely kinyitotta a terasz ajtaját. Éreztem barátnőmön, hogy majd' szét veti őt az adrenalin. Ám a titokzatos kéz csak bukóra nyitotta ki az ajtót, így mi nem tudtuk meg, milyen személyhez tudnánk kötni a végtagot.
- Hol jártál eddig?- hallottuk bentről. Egy férfi kérdezte valakitől, aki vélhetőleg most lépett be a lakásba. Minnie felpattant mellőlem és odalopózott a félig nyitott ajtó alá, hogy mindent halljon. Én meg természetesen mentem utána. Vesztemre.
- Levegőt se vegyél- utasított barátnőm olyan halkan, hogy csak a szájáról tudtam leolvasni a szavakat.
- Valami idétlen csaj nekem rohant és szétszórta a kottáimat!- hallottuk bentről. A szívem automatikusan egy hatalmasat dobbant. Felismertem a hangot, amit az előbb hallottam a sarkon, amikor fellöktem azt az embert. Most nem változtatta el, de így is sikerült beazonosítanom.
- Felismert?- kérdezte bentről aggódva az, aki kinyitotta az ajtót.
- Nem, biztos randira sietett annyira...- mormogta a fellököttem ( milyen szó ez, Byul??)- Felhívom Woohyunt, hogy akkor mi van ....- hallottam, ahogy kotorászni kezd a táskájában.
- Basszus....- vágta a földhöz- Össze cseréltük!- olyan szentségelés következett, hogy ketté állt a fülem.
- L!- szólt rá az ablaknyitó- Nézzük meg a telójában a számokat, és hívjunk fel valakit, aki majd elvezet hozzá....
- Okéé...- hallottam a durcás L-t- Minnie? Ki lehet az a Minnie?- kérdezte bentről.
Barátnőm reflexből felém fordult és hatalmasra nyitotta szemeit. Kérdőn nézett rám, mire én elvigyorodtam.
- Hívjuk fel...- mondta a az ablaknyitó.... És ekkor...

Minnie's Pow:

A táskámban őrült hangosan kezdett szólni az Infinite- Back. A szívem belülről mellbe vágott és össze néztünk Byullal. A szemében a kétségbeesés csillogott.
- Mi a...?- a két fiú kirohant a teraszra. És igen... Ekkor megpillantottam ŐKET.

 A torkomat egy gigantikusan nagy sikoltás hagyta el. Byul csak lefagyva nézte L-t és Sungyeolt, a két fiú pedig riadtan nézett össze. L-t átugrott a korláton és a hátam mögött termett, majd befogta a számat. L hozzám ért!!! Legszívesebben újra felsikítottam volna, de úgy szorított, hogy moccanni is alig bírtam. Sungyeolra nézett, aki csak bólintott egyet. Szépen megkerülte a teraszt, karon ragadta Byult és elindultak velünk a lakás bejáratáig.

*BENT*

- Teeeee!- kiáltotta L, amikor jobban meg tudta nézni Byul arcát. Csórikám úgy elpirult, mint a pekingi kacsa. De, tekintve, hogy nem tudom, hogy néz ki egy vörös pekingi kacsa, ez a hasonlat teljesen értelmetlen volt részemről. Ahh... inkább mondom tovább...
- Azt hiszem, táskát cseréltünk véletlenül....- adta át drága barátnőm vállát behúzva az említett tárgyat L- nek.
- Kössz...- sziszegte L és felemelte a földről Byul táskáját, majd hozzá vágta. Igen, csakhogy nyitva marad a cipzár, így kisetek belőle a RAJZOK. Merthogy Shin Byul Rin titokban imád rajzolni, és mindig egyvalakinek az arcát veti papírra.
- Én?- kérdezte döbbenten Sungyeol, amikor megpillantotta saját magát barátnőm művein. Byul lerogyott összeszedegetni a lapokat, én pedig leguggoltam segíteni neki.

Byul's Pow:

- Héé...- Sungyeol lehajolt, és a kezembe adott egy rajzot... amit róla készítettem!!- Ezek nagyon.... szépek...- kereste a szavakat.
Én nem mertem a szemébe nézni, legszívesebben a föld alá bújtam volna szégyenemben. De engem nem olyan fából faragtak ám, aki minden krízishelyzet felvillantakor megfutamodik. Méltóságteljesen felálltam ( és magammal rángattam Minnie-t is, aki lesokkoltan bámulta Sungyeolt) és L elé léptem.
- Köszönöm!- vettetem rá egy félmosolyt és megmondom őszintén, elég nagy önuralom kellett ahhoz, hogy nagy fangörcsölésem közben ne vessem magam a nyakába. De mégis sikerült- Nagyon kedves gesztus, hogy ilyen szépen visszaadtad... Minnie, úgy érzem, mennünk kell....- barátnőm hevesen bólogatott, aztán, amikor elment L mellett.... khm.... ÁTÖLELTE (?!?!). Az Infinite Face- e dühösen rázta le magáról barátnőmet. Igen, Min Seo ilyen, ha legeslegnagyobb ultimate biasa közelében lehet. Van ilyen...
Mielőtt becsuktam volna magunk mögött az ajtót, Sungyeol utánunk futott és megragadta karom. Szembefordított magával. A szeme szinte fekete volt, láttam magam benne. A karom elernyedt a szorításában. A szívem a torkomban dobogott.
- Ugye... ez köztünk marad?- kérdezte eszméletlenül cukin. Eleve nem állt szándékunkban publikálni a banda titkos székhelyét, de azért ez így mégiscsak korrektebb volt.
- P-persze- bólintottam egy aprót, mire olyan édes mosolyt villantott rám, hogy azt hittem, ott, a karjaiban olvadok el.
- Király! Akkor még, gondolom, úgy is össze futunk...- suttogta a fülembe, amitől az egész testemet átrázta a hideg.
- Remélem... Ömm.. add át mufurc úrnak, hogy nagyon örvendtem. A lehető leglassaban fordultam meg, aztán, mintha puskából lőttek volna ki, megragadtam Minnie kezét és visongva rohantunk el a lakásunk felé.
Ekkor még azt hittük, életünk legeslegnagyobb kalandja előtt állunk...
Pedig most kezdődtek el igazán a gondok...

2~ Elkezdődött

Byul's Pow:

- Rendben van srácok, de aztán tényleg mennem kell...- adtam meg magam és újból kinyitottam a könyvet, amit az előbb összecsuktam és vissza tettem a helyére- De most egy igazán rövid mese lesz, mert el fogok késni- és kiválasztottam a legrövidebb történetet. Amikor végzek a tanítással a tánciskolában, mindig ide jövök a közösségi házba és olvasok a kisgyerekeknek, akik addig ülnek itt, amíg a szüleik csoportos párterápián vannak.
- Juhééééé!- örvendeztek a kicsik, és lehuppantak a párnáikra, amikről az előbb rekordgyorsasággal felpattantak, amikor közöltem, hogy mennem kell.
Így hát gyorsan felolvastam a három kismalac című európai népmesét aztán kirobogtam az épületből.
- Mindjárt ott vagyok, egy pillanat!- lihegtem a telefonomba Minnienek, miközben úgy rohantam a kertváros utcáin, mintha üldöznének.
- Héhéhééééé- amint befordultam egy sarkon, akkora volt a lendületem, hogy fel sem tűnt, szabályosan fellöketem valakit. A táskám leesett a vállamról és az övé is, ráadásul a kezében lévő mappa is a földön landolt, amiből milliónyi lap került elő, és terült szét az úton.
- Ahhh... vigyázz jobban- szólalt meg ez a valaki rekedtes, mély hangon, amiből hallani lehetett, hogy szándékosan elváltoztatja. Sapkáját ( valami nagyon menő CAP) még jobban a az arca elé húzta, hogy ne láthassam, hogy néz ki.
- Ne haragudj....- tegeztem le én is, aztán gyorsan össze szedtem a papírokat, amik a kezem ügyébe kerültek, odagyomtam a mancsába, felkaptam a taskámat és sűrű bocsánatkérések közepette elrohantam onnan.

Minnie's Pow:

Kezdett egyre kényelmetlenebbé válni a bokorban való gubbasztás. Lehúztam a lábamról a cipőmet, és leültem a földre.

Idegesen doboltam ujjaimal a telefonom képernyőjén, miközben ki-ki pillantottam az utcára, de fél szemmel azt a lakást lestem, ami miatt már Byulnak 15 perce itt kéne lennie.
- Megőrülök....- mormogtam idegesen, amikor hirtelen lábak lépteit hallottam a mögöttem lévő betonon.
- Minnie....- suttogta barátnőm- Hol vagy?- kérdezte, mire felraktam a kezem a bokorból, így elárulva rejtekemet- Ah, nagyon ne haragudj, csak még olvastam a kicsiknek, meg elgázoltam egy fószert és....- a szájára tettem a kezem és a terasz felé mutattam, ami 2 hete, végre először kinyílt. Ha valóban az(ok) a személy(ek) lak/ik/nak itt, akik miatt egy fél hónapja minden este itt gubbasztunk, akkor életünk legnagyobb élménye lesz ez.
És persze a legeslegnagyobb titkunk is.
De ott van az a szó, ami nagyon szúrja a szemem: HA

1~ Bemutatkozunk

Shin Byul Rin

Nam Min Seo:

Mi ketten évek óta barátnők vagyunk. Elemiben kerültünk egy szobába a kollégiumban és azóta rendíthetetlen a kapcsolatunk. Ami közöttünk van, már régóta több, mint puszta barátság... Ez testvériség.
De vajon mennyit tudunk elviselni annyi baj között, ami még előttünk áll?
Mennyi rég elfeledettnek hitt titok derül majd fény alá?
És ami a legfontosabb: kibírjuk- e mindezt?