12~ Az első akadály

Byul's Pow:

Sungyeol szembe fordított magával. Az orrunk szinte össze ért, és én akkor se tudtam volna megállítani semmit, ha akartam volna, ugyan is leblokkoltam. Nem csak én, hanem mindenki más is a szobában. Még levegőt venni is elfelejtettem. Yeol mosolyra húzta a száját ( és most mondom, hogy iszonyatosan édes lett a pofija), majd egy lágy puszit nyomott az arcomra.
- Megijedtél, mi?- kérdezte nevetve, majd elengedett és leült a fotelba, mintha az előbbi... kis akciója természetes lenne. Rémülten néztem Minniere, aki gúnyosan vigyorgott rám. Nem jött volna hozzám, gondolom így adta vissza, hogy az előbb ott hagytam az előtérben Myungsoo- val. Sebaj, én kibírom.
- Tehát akkor- csapott a tenyerébe Sungkyu- Ti vagytok a GOND- vigyorgott rám és barátnőmre. Hmm, végül is, így is fel lehet fogni a dolgot.
- Héé, tökre cukik, hagyjad már őket- szólt a leaderre Sungjong, mire a többi fiú is vadul bólogatni kezdett. Milyen édesek, hogy kiálltak mellettünk. Minnievel össze mosolyogtunk. Ahhoz képest, hogy alig pár perce ismerjük őket, nagyon közvetlenek.
- Nem mondtam, hogy nem- vette vissza a szót Sungkyu- De a lényeg, hogy eléggé sok bonyodalmat okoztatok nekünk, és a nagy próbatétel csak most veszi majd kezdetét, szóval kössétek fel a gatyát...- hangja hirtelen lett tiszteletet parancsoló, mire automatikus lehajtottam a fejem, mint az iskolában.
- L mondta, hogy ki is találtatok egy megoldást- nézett Minniere, mire barátnőm bólintott- És ha jól értesültem, el fogjátok játszani, hogy együtt vagytok.. Myungsoo Min Seo- val, Sungyeol, te pedig Byul Rinnal... Haha, akkor is így lesz, ha nem akarjátok- nevetett saját magán, de amint látta, hogy senki nem találta poénosnak a beszólását, vissza váltott a szigorú énjére- Ismerkedni egy hét múlva fogtok tudni rendesen... Jövő hét szombaton "randitok"- rajzolt idézőjelet ujjaival a levegőbe- lesz. A helyszín titok, de legyetek elegánsak! Én most megyek, legyetek halkak, viszlát!- állt fel, majd eltűnt az egyik ajtó mögött...

Minnie's Pow:

Kim SungKyu mekkora egy arrogáns ember... Oké, alá írom, hogy magunknak kerestük a bajt Byullal, amikor leselkedtünk, és valóban a mi hibánk, hogy így alakult az egész. Bár úgy tűnik, Sungyeol kicsit sem bánja. Esküszöm azt hittem, hogy meg fogja csókolni. Mondjuk akkor vissza kézből ment volna a pofon ( barátnőmet ismerve).
Mindegy is, mert most sokkal fontosabb, hogy szombaton randink lesz. Az agyam automatikusan azon kezdett kattogni, hogy mit veszek majd fel. Tudom, nem teljesen ide illő, de akkor is, na. Talán a cuki piros miniruhám, azzal a nagy fekete masnival túl rámenős lenne? Vagy esetleg a hosszú, lurexos, fekete estélyim. Aaaaaaaah....
- Sütit?- dugta a tálcát az orrom alá Dongwoo, amivel félbe szakította ezt a rendkívül fontos gondolatmenetet.
Ahogy elnéztem a szénné égett valamikori édességet, inkább feltettem egy mindenre választ adó kérdést.
- Myungsoo és Sungyeol csinálta?- tettem fel mosolyogva, mire a rapper arca eltorzult és a szájában lévő sütit kiköpte egy szalvétába.
- Ufff... Ne is mondd- köhögött még, mire nevetve hátba veregettem.
- Kösszz...- kortyolt bele az asztalon lévő pohárba, mire elzöldült a feje és üvöltve kirohant... azt hiszem, a mosdóba, még annyit hallottam, hogy üvöltözi, hogy:
- Meg akartok ölni?- ám a többit elnyomta a srácok nevetése.
- Talán az ecetet nem kellett volna kint hagyni- csapkodta a térdét Myungsoo.
Milyen aranyos, amikor nevet.  A szája szélén kis gödröcskék jelezték, hogy nem csak a színpad miatt teszi. Barna haja össze- vissza állt, és szemei csillogtak a könnyektől. Annyira nevetett, hogy szó szerint sírt a röhögéstől.
Olyan furcsa volt, hogy őt bámulom mosolyogva...
Mi történik velem...?