8~ Az ajtón túl

Minnie's Pow:

Reggel arra keltem, hogy rezeg a telefonom, mert üzenetem jött.
L: Gyertek este hozzánk, megbeszélés lesz a fiúkkal
Mily' diplomatikus fogalmazás. Hmmmm... :D Átrohantam Byulhoz, hogy elújságoljam neki. De nagy meglepetésemre nem találtam ott. Nem nagyon szoktunk egymás szobájába járkálni, ez mindig a mi kis személyes birodalmunk, ahol mindkettőnk félre húzódhat. Barátnőm szobája mindig ugyan- úgy néz ki. A bevetett ágy, a katonarendbe rakott ruhák az íróasztalán, amiket nem tett el a szekrényébe.... Mind ellentéte az én szobámnak. Ott, mintha bomba robbant volna :D.
- Byuuuul! Hooool vaaaagy?- kiabáltam miközben lerobogtam a lépcsőn.
- Itt!- lépett ki félig a fürdőből. Fogaival össze szorított egy hullám csatot, kezeivel pedig a hajfánkját igazgatta. Egy pillanatra eltűnt a szeme elől, de aztán megint elém lépett. Hihetetlenül festett.

- Hová ilyen csinin?- kérdeztem mosolyogva.
- Könyvtárba, aztán ugye tanítok meg közösségi ház...- mondta, majd átsétált a konyhába és felhörpintette az előre kikészített vaníliás chappuchinóját.
- Ma nem mész olvasni...- simítottam meg a karját, mire felvont szemöldökkel nézett rám.
- L írt, hogy este menjünk át, mert jönnek a többiek is és ugye meg kéne beszélni velük is- mondtam.
- Nem ígérek semmit, de megpróbálom- mosolyodott el, majd adott egy puszit az arcomra- Na, legyél jó, majd hivjál!- és elment. Én felbattyogtam a szobámba és magamra kaptam egy kényelmes viseletet, amivel elfogadható külsőm lett.

Én is elindultam hát dolgozni. Nem is beszéltem még a munkahelyemről: a koreai ELLE- nél vagyok titkár, néha fotós segéd.... Így persze találkozom is egy pár idolllal ( igen, igen Hyuna- val is). Én vagyok a legfiatalabb munkaerő a cégnél.

Byul's Pow:

Felszálltam a metróra és elmentem vele egy másik metróig, ahol átszálltam egy másikra, végül egy busszal, ami pont a könyvtár előtt tesz le, elmentem odáig.
Kerestem egy pár mesekönyvet, amit majd tudok a prücsköknek olvasni. Tapasztalat, hogy nagyon szeretik a különböző népmeséket. Végül 3 olvasmánnyal a hónom kivettem őket.
Olyan érzésem volt, mintha figyelne valaki. Hirtelen megfordultam és egy nem túl idős, de annál szegényebben öltözött asszonnyal találtam magam szembe. Esküdni mertem volna rá, hogy láttam már valahol...
- Elnézést- kerültem ki, és útba vettem a tánciskolát...

L's Pow:

Amint elküldtem az üzenetet Minseo- nak ( Minnie- nem írta be magát a telefonomba), a szívem ezerrel kezdett verni. Pedig nem hiszem, hogy éreztem valamit is  iránta... Egy jó fej lány, akivel most bohóckodunk egyet, aztán egy év után már  el is felejtük az egészet...
- Sunyeool!- csörtettem ki a konyhába- Mi a ....?- Yeol egy tál zabkását öntött egy lábosba, amit a platnin melegített és amiben FORTYOGOTT A VÍZ!!!- Normális vagy?- kérdeztem, és gyorsan lehúztam a tűzhelyről a fazekat, mielőtt felrobban a ház.
- Ez egy úgy diéta- vicsorgott rám, majd kivett egy kanalat a fiókból és elkezdet enni a forró, szottyos zabkását.
- Szörnyű vagy- csóváltam meg a fejem- Ma este átjönnek a lányok és mindent megbeszélünk a fiúkkal... Nem fogok falazni, ha kidobod a taccsot...- a lábos tartalmát a kukába öntöttem.
- Nem volt finom- érett velem egyet- Byul is jön?- kérdezte csillogó szemekkel.
Rávigyorogtam.
- Ne legyél ilyen nyílt....- röhögtem el magam- A süket is hallja, hogy mi megy az agyadban, haver- dorgáltam meg....
Eszmecserénket azonban egy kopogás törte meg.
Sungyeol ment ajtót nyitni.
Falfahér arccal jött vissza.
Nem kellet mondania semmit, tudtam, ki látogatott el hozzánk...
Pontosan tudtam...
Pedig azt hittem, örökre kilépett az életemből....