Sungyeol elhúzta a száját és odaengedett az ajtóhoz.
- Szia, Ki Rin!- durr, egy pofon. Indulatos exem becsörtetett a házba és levágódott a fotelbe. Én a arcomat fogdostam ott, ahol az előbb épp találkozott a kézfejével.
- Tudod L, menjél a francba!- csattant fel, és azzal a lendülettel fel is állt a kanapéról, amire az előbb leült- Húzzál innen Yeol, ez a mi dolgunk!- üvöltött rá barátomra, mire az feltette kezeit és menedékbe húzódott.
Most jön a kérdés, hogy ki ez a felettébb kedves nőszemély.
Kim Ki Rin.
A cégünknél volt kezdő díszletes, amikor megismertem. Nem akarok hazudni, amint megpillantottuk egymást, mind a ketten a tudtuk, hogy nem csak a forgatásokon fogunk találkozni. Kemény 1 évig bírtam mellette. Egy idő után eltűnt az a kedves, aranyos megértő lány, akit megismertem. Helyette egy örjöngő, üldözési mániában szenvedő barátnőt kaptam. És igen... szakítottam vele. Aztááán..... lehet, hogy kicsit túlreagáltam, de muszáj volt a lehető legtávolabb tudnom magamtól, így elbocsátották a cégtől... a kérésemre.
- Nem gondoltam volna, hogy képes leszel ennyire hátba támadni!- rúgott a sípcsontomba, mire felszisszentem- Pont TE, akiért az életemet is képes lettem volna feláldozni!- nekem vágta a táskáját.
- Őrült vagy- mondtam, majd vissza dobtam a retikült- Saját magad alatt vágtad a fát, tessék! Ez lett az eredménye....
- Nem! Te nem....- ám ekkor csörögni kezdett a telefonom a konyha pulton. Ki Rin rögtön oda pattant.
- Ki a halál az a Minnie?- szegezte nekem a kérdést.
Basszus....
- Egy... egy barátom....- próbáltam kivenni a kezéből a készüléket, de gyors reflexeinek hála már füléhez emelte.
- Haló! Itt Kim Ki Rin!- szólt a telefonba- Rosszkor hívtál, aranyom...
Byul's Pow:
Mielőtt bementem a volna táncsuliba, tettem egy gyors kitérőt a mellette lévő plázában, és vettem magamnak egy sajtos- sonkás szendvicset. Egész nap nem ettem semmit, és ennek már a gyomrom is tudatában volt, ugyanis olyan hangokat hallatott, mintha egy béka család költözött volna bele.
Kilépve az épületből azonban megtorpantam. A könyvtárban látott nő ismét ott volt. A bejárat előtt állt, és szinte lyukat égetett tekintetével a hasamba. Sóvárogva nézte a kezemben lévő szendvicset, de amint észre vette, hogy nézem, hátat fordított és elnyelte őt az embertömeg.
Nem tudom miért, de annyira ismerős.... esküszöm, hogy valahol régebben még találkoztam vele...
Mindegy.... egy vállrándítással elintéztem a dolgot. aztán átbattyogtam a tánciskolába.
- Ki vagy?- nézett ki a portás fülke mögül a mindig jókedvű Kun Woo.
- Shin Byul Rin!- kiabáltam vissza mosolyogva.
- Nem délután tanítasz?- kérdezte.
- Ummmm..... dehogynem, csak gyakorolni akarok- válaszoltam, majd leakasztottam egy kulcsot az akasztóról, ami azt a termet nyitja, ahol órákat szoktam tartani...
Minnie's Pow:
Bementem az irodába, és még jóformán le se ültem, amikor jött a főnököm, hogy menjek le neki a közeli kisboltba kávéfiltert venni. Nem nagyon ellenkezhetek, fiatal koron miatt úgy kell táncolnom mindenkinek, ahogy fütyül.
Szóval épp lent mászkáltam a boltban, amikor eszembe jutott, hogy ha már este úgy is megyünk a fiúkhoz, vinni kéne valamit, amivel talán jó pontot szerezhetünk a többi tagnál. De mivel nem lesz időm sütni, elővettem a mobilomat és felhívtam L- t, hogy mihez lenne jobban kedvük: egy kis sós rágcsára, vagy gumicukorra.
Ám legnagyobb meglepetésemre nem Ő vette fel a telefont, hanem egy... egy számomra VADIDEGEN LÁNY (?????!!!)
- Rosszkor hívtál, aranyom...- mondta gúnyosan.
- Már megbocsáss, de kit tisztelhetek benned?- kérdeztem udvariasan, bár enyhe cinizmussal fűszereztem mondatomat.
- Kim Ki Rin a nevem....- hallottam, hogy valakivel nagyon hadakozik a túloldalon, de nem adtam fel.
- És miért te vetted fel L telefonját?- kezdtem egyre idegesebb lenni.
- Mert....- ám nem fejezte be, mert egy puffanást hallottam, aztán egy gigantikus harci üvöltést, végül csak annyit, hogy:
- Jól vagyok- ez már L volt. De mielőtt bármit is kérdezhettem volna megszakadt a vonal és hiába próbáltam újra felhívni ŐKET, nem vette fel senki a telefont.
Így hát lekaptam két sajtos rolót a polcról ( meg persze a kávéfiltert is) és miután fizettem, lóhalálában futottam vissza az irodába...
Byul's Pow:
Ma csak 3 csoportom volt, de ők is épp eléggé leszívták az agyam és az energiám.
Nagyon mérges voltam magamra, de nem tudtam elmenni a közösségi házba, mert rohannom kellett haza, ugyan is Minnie hívott hogy valami rendkívüli dolog történt vele, és túl hosszú, hogy telefonon elmondja.... Így hát haza mentem, de nagy meglepődésemre barátnőmet nem találtam otthon. Biztos tovább kellet bent maradnia.
Én addig letusoltam, magamra kaptam a kedvenc fekete sortomat, felvettem egy fehér inget és lementem a konyhába csinálni magamnak egy kis kávét.
Aztán egyik pillanatban, amikor elmentem az ablak előtt, és kipillantottam az utcára....
Azt hittem infarktust kapok...
A nő, aki a könyvtárban és a pláza előtt is ott volt, most a házunk ellőtt állt, és vágyakozva nézett be az ablakon....
És ekkor leesett...
Rájöttem ki ez ....
Remegve nyúltam a telefonomért, és miközben bereteszeltem az ajtót, tárcsáztam barátnőmet.
- Mmmmiiine....- mondtam dadogva- Ittttt van.....
- Ki? - kérdezte.
- Az....
- Omma?- hallottam, hogy Minnie légzése egy pillanatra megáll.
- IIiiiiiigen... az anyukád........
Nem tudom miért, de annyira ismerős.... esküszöm, hogy valahol régebben még találkoztam vele...
Mindegy.... egy vállrándítással elintéztem a dolgot. aztán átbattyogtam a tánciskolába.
- Ki vagy?- nézett ki a portás fülke mögül a mindig jókedvű Kun Woo.
- Shin Byul Rin!- kiabáltam vissza mosolyogva.
- Nem délután tanítasz?- kérdezte.
- Ummmm..... dehogynem, csak gyakorolni akarok- válaszoltam, majd leakasztottam egy kulcsot az akasztóról, ami azt a termet nyitja, ahol órákat szoktam tartani...
Minnie's Pow:
Bementem az irodába, és még jóformán le se ültem, amikor jött a főnököm, hogy menjek le neki a közeli kisboltba kávéfiltert venni. Nem nagyon ellenkezhetek, fiatal koron miatt úgy kell táncolnom mindenkinek, ahogy fütyül.
Szóval épp lent mászkáltam a boltban, amikor eszembe jutott, hogy ha már este úgy is megyünk a fiúkhoz, vinni kéne valamit, amivel talán jó pontot szerezhetünk a többi tagnál. De mivel nem lesz időm sütni, elővettem a mobilomat és felhívtam L- t, hogy mihez lenne jobban kedvük: egy kis sós rágcsára, vagy gumicukorra.
Ám legnagyobb meglepetésemre nem Ő vette fel a telefont, hanem egy... egy számomra VADIDEGEN LÁNY (?????!!!)
- Rosszkor hívtál, aranyom...- mondta gúnyosan.
- Már megbocsáss, de kit tisztelhetek benned?- kérdeztem udvariasan, bár enyhe cinizmussal fűszereztem mondatomat.
- Kim Ki Rin a nevem....- hallottam, hogy valakivel nagyon hadakozik a túloldalon, de nem adtam fel.
- És miért te vetted fel L telefonját?- kezdtem egyre idegesebb lenni.
- Mert....- ám nem fejezte be, mert egy puffanást hallottam, aztán egy gigantikus harci üvöltést, végül csak annyit, hogy:
- Jól vagyok- ez már L volt. De mielőtt bármit is kérdezhettem volna megszakadt a vonal és hiába próbáltam újra felhívni ŐKET, nem vette fel senki a telefont.
Így hát lekaptam két sajtos rolót a polcról ( meg persze a kávéfiltert is) és miután fizettem, lóhalálában futottam vissza az irodába...
Byul's Pow:
Ma csak 3 csoportom volt, de ők is épp eléggé leszívták az agyam és az energiám.
Nagyon mérges voltam magamra, de nem tudtam elmenni a közösségi házba, mert rohannom kellett haza, ugyan is Minnie hívott hogy valami rendkívüli dolog történt vele, és túl hosszú, hogy telefonon elmondja.... Így hát haza mentem, de nagy meglepődésemre barátnőmet nem találtam otthon. Biztos tovább kellet bent maradnia.
Én addig letusoltam, magamra kaptam a kedvenc fekete sortomat, felvettem egy fehér inget és lementem a konyhába csinálni magamnak egy kis kávét.
Aztán egyik pillanatban, amikor elmentem az ablak előtt, és kipillantottam az utcára....
Azt hittem infarktust kapok...
A nő, aki a könyvtárban és a pláza előtt is ott volt, most a házunk ellőtt állt, és vágyakozva nézett be az ablakon....
És ekkor leesett...
Rájöttem ki ez ....
Remegve nyúltam a telefonomért, és miközben bereteszeltem az ajtót, tárcsáztam barátnőmet.
- Mmmmiiine....- mondtam dadogva- Ittttt van.....
- Ki? - kérdezte.
- Az....
- Omma?- hallottam, hogy Minnie légzése egy pillanatra megáll.
- IIiiiiiigen... az anyukád........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése