10~ Valahogy úgy...

L's Pow:

Ki Rin -t nem volt egyszerű elküldeni, de nagy nehezen sikerült.
- Nem fogom feladni!!- fenyegetett meg még egyszer, mielőtt az orrára vágtam volna az ajtót. Érdekel, hogy hogyan hoztam össze, hogy elmenjen? Közöltem vele, hogy hamarosan jönnek a többiek is.... Ki Rin pedig egyszerűen retteg Sungkyu- tól. Amikor még együtt is voltunk, akkor is mindig kerülte a társaságát... Szerencsémre épp jól jött ez a rejtett fóbiája.
- Haver...- merészkedett elő Sungyeol a szobájából, aztán, miután meggyőződött, hogy exem elhagyta a lakást, folytatta- Ebből nagy gáz lesz...
- Tudoom...- túrtam bele a hajamba...- De most inkább készüljünk fel a többiekre....- majd felkaptam a leszakított ing ujjamat, amit még Ki Rin tépett le rólam...
- Nem irigyellek...- röhögte el magát Yeol.
- Inkább egyél ostyát!- csaptam a hátára- De most irány a konyhaaaaaaa...

Minnie's Pow:

Byul hívása váratlanul ért.
Hogy a fenébe talált meg anyám...?
Mit akar már megint...?
Megszaporáztam lépteimet, hogy minél hamarabb haza érhessek...és hogy megbizonyosodjak arról, hogy anyám volt- e az a személy, akit barátnőm látott...
Ám amikor befordultam az utcánkba, senki nem volt ott rajtam kívül.
Hm... Biztos elment... Elvégre, Byul miért hazudna egy ilyen ügyben? Hallucinálni pedig nem szokott... Egy vállrándítással elintéztem a dolgot, majd bementem a lakásba.
- Megjöttem!- kiabáltam fel a galériára. Byul lélekszakadva rohant le a lépcsőn, és a nyakamba borulva lihegte a következőket:
- Istenem, Minnie.... - szorított meg- Komolyan kihűlt a vér az ereimben....- engedett el.
- De.. biztos, hogy ŐT láttad?- kérdeztem félve, majd elindultunk  fel, az emeletre, hogy én is át tudjak öltözni.
- I..igen... Egész nap követett... Mármint... Én azt hiszem, hogy Ő volt... Igen.... Biztos!- tétovázott kicsit- Mi ez a kupi?!- szörnyedt el, mikor beléptünk a szobámba.
Nevetve felvettem a földről a tegnapi szoknyám, majd a fejéhez vágtam.
- Üdv nálam- vigyorogtam, majd levettem a ruháimat, és kutakodni kezdtem a szekrényemben. Mivel láttam, hogy Byul is otthonos szerkóban van, én sem akartam másképp kinézni. Így hát felvettem egy combközépig érő farmersortot és rá egy áttetsző, hosszú ujjú fekete inget.
- Borzalmas vagy, remélem tudod- mosolyodott el végül ő is, majd lementünk a földszintre és elindultunk a fiúkhoz...

Byul's Pow:

Én személy szerint remegtem, amikor végig mentünk az utcán. Minnien nem vettem észre, hogy picit is feszült lenne amiatt, hogy az anyukája felbukkant... Nem biztos, hogy elhiszi nekem... De hát könyörgök, azt a nőt ezer közül is felismerném!! Amilyen borzalmakat tett... Ahh, ezt majd Minnie elmeséli, nem akarom lelőni a poént.. Ami kicsit sem vicces, de mindegy...
Barátnőm lelkileg nem is volt velem, látszott rajta, hogy valami máson gondolkozik. Arca aggodalmat tükrözött, ám tudtam, hogy nem az anyukája felbukkanása miatt.
- Nem akarsz valamit elmondani?- kérdeztem halkan.
- Oh... csak ma felhívtam L- t és egy llány vette fel... És.... hát kicsit frusztrál a dolog...- motyogta.
- Akkor eljött az alkalom, hogy rákérdezz- nyomtam meg a fiúk lakásának csöngőjét.
Az ajtót Hoya nyitotta ki.
- Gyertek csak! - mondta fülig érő vigyorral, mire mi bementünk...