Minnie belém fojtotta a szót. Eleinte nem értettem, miért, de aztán, amikor én is a teraszra pillantottam, leesett, hogy miért. A fehér függöny mögött egy kéz jelent meg, amely kinyitotta a terasz ajtaját. Éreztem barátnőmön, hogy majd' szét veti őt az adrenalin. Ám a titokzatos kéz csak bukóra nyitotta ki az ajtót, így mi nem tudtuk meg, milyen személyhez tudnánk kötni a végtagot.
- Hol jártál eddig?- hallottuk bentről. Egy férfi kérdezte valakitől, aki vélhetőleg most lépett be a lakásba. Minnie felpattant mellőlem és odalopózott a félig nyitott ajtó alá, hogy mindent halljon. Én meg természetesen mentem utána. Vesztemre.
- Levegőt se vegyél- utasított barátnőm olyan halkan, hogy csak a szájáról tudtam leolvasni a szavakat.
- Valami idétlen csaj nekem rohant és szétszórta a kottáimat!- hallottuk bentről. A szívem automatikusan egy hatalmasat dobbant. Felismertem a hangot, amit az előbb hallottam a sarkon, amikor fellöktem azt az embert. Most nem változtatta el, de így is sikerült beazonosítanom.
- Felismert?- kérdezte bentről aggódva az, aki kinyitotta az ajtót.
- Nem, biztos randira sietett annyira...- mormogta a fellököttem ( milyen szó ez, Byul??)- Felhívom Woohyunt, hogy akkor mi van ....- hallottam, ahogy kotorászni kezd a táskájában.
- Basszus....- vágta a földhöz- Össze cseréltük!- olyan szentségelés következett, hogy ketté állt a fülem.
- L!- szólt rá az ablaknyitó- Nézzük meg a telójában a számokat, és hívjunk fel valakit, aki majd elvezet hozzá....
- Okéé...- hallottam a durcás L-t- Minnie? Ki lehet az a Minnie?- kérdezte bentről.
Barátnőm reflexből felém fordult és hatalmasra nyitotta szemeit. Kérdőn nézett rám, mire én elvigyorodtam.
- Hívjuk fel...- mondta a az ablaknyitó.... És ekkor...
Minnie's Pow:
A táskámban őrült hangosan kezdett szólni az Infinite- Back. A szívem belülről mellbe vágott és össze néztünk Byullal. A szemében a kétségbeesés csillogott.
- Mi a...?- a két fiú kirohant a teraszra. És igen... Ekkor megpillantottam ŐKET.
A torkomat egy gigantikusan nagy sikoltás hagyta el. Byul csak lefagyva nézte L-t és Sungyeolt, a két fiú pedig riadtan nézett össze. L-t átugrott a korláton és a hátam mögött termett, majd befogta a számat. L hozzám ért!!! Legszívesebben újra felsikítottam volna, de úgy szorított, hogy moccanni is alig bírtam. Sungyeolra nézett, aki csak bólintott egyet. Szépen megkerülte a teraszt, karon ragadta Byult és elindultak velünk a lakás bejáratáig.
*BENT*
- Teeeee!- kiáltotta L, amikor jobban meg tudta nézni Byul arcát. Csórikám úgy elpirult, mint a pekingi kacsa. De, tekintve, hogy nem tudom, hogy néz ki egy vörös pekingi kacsa, ez a hasonlat teljesen értelmetlen volt részemről. Ahh... inkább mondom tovább...- Azt hiszem, táskát cseréltünk véletlenül....- adta át drága barátnőm vállát behúzva az említett tárgyat L- nek.
- Kössz...- sziszegte L és felemelte a földről Byul táskáját, majd hozzá vágta. Igen, csakhogy nyitva marad a cipzár, így kisetek belőle a RAJZOK. Merthogy Shin Byul Rin titokban imád rajzolni, és mindig egyvalakinek az arcát veti papírra.
- Én?- kérdezte döbbenten Sungyeol, amikor megpillantotta saját magát barátnőm művein. Byul lerogyott összeszedegetni a lapokat, én pedig leguggoltam segíteni neki.
Byul's Pow:
- Héé...- Sungyeol lehajolt, és a kezembe adott egy rajzot... amit róla készítettem!!- Ezek nagyon.... szépek...- kereste a szavakat.
Én nem mertem a szemébe nézni, legszívesebben a föld alá bújtam volna szégyenemben. De engem nem olyan fából faragtak ám, aki minden krízishelyzet felvillantakor megfutamodik. Méltóságteljesen felálltam ( és magammal rángattam Minnie-t is, aki lesokkoltan bámulta Sungyeolt) és L elé léptem.
- Köszönöm!- vettetem rá egy félmosolyt és megmondom őszintén, elég nagy önuralom kellett ahhoz, hogy nagy fangörcsölésem közben ne vessem magam a nyakába. De mégis sikerült- Nagyon kedves gesztus, hogy ilyen szépen visszaadtad... Minnie, úgy érzem, mennünk kell....- barátnőm hevesen bólogatott, aztán, amikor elment L mellett.... khm.... ÁTÖLELTE (?!?!). Az Infinite Face- e dühösen rázta le magáról barátnőmet. Igen, Min Seo ilyen, ha legeslegnagyobb ultimate biasa közelében lehet. Van ilyen...
Mielőtt becsuktam volna magunk mögött az ajtót, Sungyeol utánunk futott és megragadta karom. Szembefordított magával. A szeme szinte fekete volt, láttam magam benne. A karom elernyedt a szorításában. A szívem a torkomban dobogott.
- Ugye... ez köztünk marad?- kérdezte eszméletlenül cukin. Eleve nem állt szándékunkban publikálni a banda titkos székhelyét, de azért ez így mégiscsak korrektebb volt.
- P-persze- bólintottam egy aprót, mire olyan édes mosolyt villantott rám, hogy azt hittem, ott, a karjaiban olvadok el.
- Király! Akkor még, gondolom, úgy is össze futunk...- suttogta a fülembe, amitől az egész testemet átrázta a hideg.
- Remélem... Ömm.. add át mufurc úrnak, hogy nagyon örvendtem. A lehető leglassaban fordultam meg, aztán, mintha puskából lőttek volna ki, megragadtam Minnie kezét és visongva rohantunk el a lakásunk felé.
Ekkor még azt hittük, életünk legeslegnagyobb kalandja előtt állunk...
Pedig most kezdődtek el igazán a gondok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése