Nem csak história
Az Infinite két népszerű tagját ma, este 7 óra körül 2 lánnyal látták Szöül kertvárosának egyik teraszán. Nem tudni, kik ők, de annyi biztos, hogy Lee Sungyeol és az egyik hölgyemény közvetlen kapcsolatot ápol egymással.
( Itt van egy kép, amikor Sungyeol megfogja Byul karját az ajtóban)
Minnie's Pow:
Az agyam őrülten kezdett kattogni. Nem tudtam, mi lesz ebből, de éreztem, hogy nem lesz jó vége. Amúgy ez egy cikk volt, amit abban a pillanatban tett fel egy lady_kpop nevű felhasználó a twitterre. Byul még mindig az emeleten szöszölt, én pedig nem bírtam már tovább várni... Előhúztam a konyhafiókból egy papírt, a táskámból előkotortam egy tollat, leírtam, amit le kellet. Nagyot sóhajtva lettem az asztalra, aztán kisurrantam a lakásból.
Byul's Pow:
Levettem a ruháimat és beledobáltam mindent a szennyes kosaramba. Magamra csavartam a narancssárga törölközőmet és lerobogtam a lépcsőn.
- Hallod, Minnie, van egy nagyon király öt....- sehol sem találtam barátnőmet- Minnie?! - idegesen benéztem a fürdőbe, hogy hátha ott lapul. De nem- Nam Min Seo!- kezdtem nagyon dühbe gurulni. Megfordultam és betrappoltam a konyhába- Hát ez...?- pillantottam meg egy lapot az asztalon.
Byul, nagy a gáz, nézd meg a twittered, én elmentem oda, ahol ŐK is vannak, ne gyere utánam. Puszi, Minnie
Kiszaladtam az előszobába és előhalásztam a mobilomat.
- Te jószagú.....- suttogtam kétségbeesetten- Nem...nem...nem....- motyogtam.
Át futott az agyamon, hogy mi lenne, ha én is barátnőm után mennék. Még nagyobb baj... Hiába hívnám fel Minniet, vagy nem venné fel, vagy mit kéne neki mondanom? Hogy gyere haza? Vagy, hogy maradj ott?
- Francba- ledobtam a telefonomat a táskámra. Ingerülten mentem be a fürdőbe és álltam a zuhany alá. Hagytam, hogy a meleg víz lemossa rólam a nap minden izzadságát... De azt hiszem, ez nem nagyon segített a helyzetemen.
Minnie's Pow:
Átrohantam az úttesten és úgy álltam meg a fiúk háza előtt, ahonnan az a kép is készülhetett, amin most már minden lány sikítozik. Igen.... az a bizonyos lady_kpop tökéletes rejtekhelyet talált. Mindvégig ebben a susnyásban guggolt, miközben én is. Én észre se vettem, hogy valaki más is lesi a srácokat rajtam kívül, de ő minden bizonnyal látott engem. Most már azonban nem volt itt senki rajtam kívül. Hatszor átjártam az egész környéket, míg megbizonyosodtam arról, hogy egyedül én vagyok az utcán.
Tudtam, hogy nem lesz egy sétagalopp, de erőt vettem magamon, és becsöngettem.
- Siess!- nyitotta ki valaki azjtót résnyire, és így szólt ki nekem suttogva. Igen, ez a rejtélyes személy nem más volt, mint Sungyeol.
- Ti is olvastátok?- kérdeztem köszönés nélkül, miután becsukódott mögöttem az ajtó.
A fiú óvatosan bólintott.
- Figyelj... majd kitalálunk valamit, de most jobban jársz, ha...- kezdte Sungyeol, ám ekkor jött ki... Ő.
Egy kék inget viselt, amit nem gombolt össze, így szemem elé villant a hasa... Haja kicsit zilált volt, mintha idegességében széttépte volna.
- Jóég!!- sikkantott föl, amikor meglátott, és maga elé kapta a kezét- Mi a szutykot keres ez itt?- mutatott rám- Nem forgatott még fel teljesen mindent?- fordult Sungyeol felé.
- Ööö.... b-b-bocsánat- nyögtem ki. Nagyon nehezemre esett megszólalni, amikor ott állt, előttem egy félisten...
- Hahhh....- nézett rám gúnyosan L- Azzal már elkéstél...- lehuppant a kanapéjukra.
- Ne foglalkozz vele- mondta nekem Sungyeol- Kicsit hisztisek a kedélyei- mondta olyan hangosan, hogy L is hallja.
- Ide jött két kis... Lény, akik totál felforgatták mindannyiunk életét! Azt sem tudom, kik ezek, csak belepofátlankodtak nekünk mindenbe, holnap mindenki ezen fog csámcsogni, ééééss- tette fel a mutató ujját, jelezve, hogy várjunk, még nem fejezte be, csak levegőt kell vennie- még a többieknek is meg kell magyaráznunk mindent, szóval ne haragudjon már meg a világ, ha nem fogok jókat röhögcsélni ezen...- amint látta, hogy se én, se Sungyeol nem tudunk erre semmit mondani, elégedetten elvigyorodott, aztán bedugta a fülhallgatóját a telefonjába és elzárta magát a külvilágtól.
Éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel, de nem akartam elbőgni magam, mert még a végén gyengének tűnök. Visszatartottam a sírást, és erőt vettem magamon. Ha van valami, amit anyámtól tanultam, az az, hogy sose adjuk fel.
Így hát fogtam magam, és leültem L mellé a kanapéra, kihúztam a füléből a kábelt.
- Nem érdekel, hogy mennyire vagy mufurc, engem is érint a dolog... Segíteni jöttem, nem a durcidat hallgatni... És bár meg kell mondanom, hogy nagyon- nagyon aranyos vagy ilyenkor, még is... uuuupsz- kaptam a szám elé a kezem. Leesett, hogy mit mondtam. Phuu.. Lesütöttem a szemeimet és vártam, hogy mi lesz most.
- Okkééé....- törte meg a csendet Sungyeol- Én most elmegyek fürdeni...- fülig érő szájjal mutatott nekem egy felfelé álló hüvelyk ujjat, aztán el is tűnt.
- Minnie vagy, ugye?- kérdezte tőlem lágyan. A hangja meleg volt és egyáltalán nem olyan, mint a 3 perccel ezelőtti.
- Nam Min Seo- nyújtottam kezet, bár még mindig a pulcsim ujját tanulmányoztam.
- Kim Myung Soo- fogta meg a mancsomat- De hiszem, hogy újat mondok...- kuncogott egyet- Azt mondtad, segíteni jöttél..
- Igen- néztem fel rá. Azok gyönyörű, sötétbarna szemek örvényként húztak magukkal. Nem is vettem észre, hogy a kezemben lévő L kezét egyre jobban szorítom.
- Öööö...- vette el furcsán kicsi kacsóját- Van valami ötleted?
- Nem hiszem, hogy.... Meg tudnánk csinálni...- idegesen felálltam és ráncba szedtem a szoknyámat.
- Miért ne tudnánk?- éreztem, hogy L végig méri az öltözékemet.
- Mert.... Ahhoz.... Kell... A.... Szenvedély...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése