13~ A vallomás/1

Minnie's Pow:

L rám nézett egy pillanatra, aztán el is fordult, de rögtön vissza kapta a fejét, amint észre vette, hogy őt bámulom. Azonnal lesütöttem a szemem és elpirultam.
- B-b-byul- szólítottam meg barátnőmet, aki mosolyogva ült és... SUNGYEOLT NÉZTE (???), ám amint megzavartam, ijedten felém kapta a fejét.
- Mo-monjad....- vigyorgott rám. Túl boldog a gyerek... de akkor miért dadog? Próbálja leplezni a zavarodottságát. Áháá, rajtam nem fogsz ki, Shin Byul Rin!
- Kijönnél velem a konyhába?- kérdeztem, majd felrántottam a kis fotelból, amibe belehuppant másodpercekkel ezelőtt. Nem sok kedve volt velem tartani, de pontosan tudta, hogy ha valamit a fejembe veszek, addig nem nyugszok, amíg az úgy nem lesz.
- Persze- mondta barátnőm, majd megragadtam a kezét, és behúztam magam után a konyhába...

Byul's Pow:

Minnie becsukta mögöttünk az ajtót, leellenőrizte, hogy nem hallgatózik- e senki, majd felült a pultra és rám aggodalmasan rám pillantott.
- Én ezt nem bírom...- nyögte ki.
- Mit?- kérdeztem, mire nagyot sóhajtva kinézett az ablakon.
- Myungsoo megőrjít...- motyogta- Túl nagy hatással van rám... Teljesen megváltozok a közelében. Byul... én.. én dadogok!- túrt idegesen a hajába- Nem tudom mi van velem....- ugrott le a pultról, majd a konyhaasztalon foglalt helyet. Ideges volt. Piszkosul.
- Szerelmes vagy...- mondtam ki, mire én is elpirultam. Minnie felém kapta a fejét. A szemében vágy és ijedtség keveredett. Amikor kollégisták voltunk, nem lehetett senki párkapcsolatban, aztán, amikor vissza került az anyjához, szinte mindenféle közösségi élettől el volt tiltva. Sosem volt még barátja. Kicsit szerintem szégyellte is, mert én már túl vagyok... bizonyos dolgokon...
- Mi? M-m-miért? Ho-honnan veszed?- pattant fel a székről.
- Onnan, hogy süt rólad- mosolyodtam el- Zavarban vagy a jelenlétében, és ha csak teheted, őt nézed- kacsintottam rá. Arca elsötétült, majd hirtelen olyan vörös lett, mint a paradicsom- Nyugodj már le- nevettem fel- Tudod, hogy nem kotyognék ki ilyesmit...
- Én se fogom- terült szét egy hatalmas vigyor a száján- Nagyon aranyos Sungyeol is, nem kell mondanod- a mosoly ráfagyott az arcomra.
- Tessék?- kérdeztem végül. Nem válaszolt semmit, csak tágra nyílt szemekkel nézett mögém. Én is megfordultam.
- Egy... egy percet kérhetek?- kérdezte Sungyeol, mire barátnőm bólintott és kiment a konyhából.
Becsuktam Minnie után az ajtót, majd az idol mellé léptem.
- Mit szeretnél?- kérdeztem lassan. Sötét, mély szemei, akár az örvény, úgy szippantottak magába. Végigpásztázott, majd óvatos mosolyra húzta a száját. Óvatosan megfogta a kezem, amitől nagyot dobbant a szívem.
- Nem is tudom, hogy hogyan kezdjek hozzá...- motyogta idegesen, majd elengedte a kézfejem, és beletúrt fénylő, barna hajába- Talán ez neked kicsit még korai lesz, hisz alig ismerlek, de....- huhhh.... fújta ki a levegőt. Nagyot sóhajtottam, majd kinyitottam a szám.
- Szerintem én is hasonló úton járok, mint te...- mondtam halkan, majd.. én sem tudom, miért, de kezemet finom, puha arcára tettem, majd gyengéden végig simítottam rajta. Újra a szemembe nézett, megfogta a csuklóm, és vissza tette a testem mellé.
-Szeretlek- mondta, mire a szívem őrült tempóban kezdett verni- Minden egyes porcikádhoz vonzódok, imádom és szeretem....Bo-bolondulok érted- nevetett fel kínosan, de folytatta- Megtaláltam a másik felem és vele együtt a 100%- os boldogságot is...Mindig lesz egy olyan részem, ami mindig téged fog szeretni és és mindig a tied lesz és kizárólag a tied, történjen bármi...- három hatalmasat pislogtam. Nem tudtam erre mit mondani. A szívem ki akart ugrani a helyéről, a lábaim már remegtek és éreztem, hogy egy könnycsepp legördült az arcomon. Sungyeol ijedten nézett rám.
- Ne haragudj....- mondta ijedten, majd ujjaival letörölte és elmorzsolta ezt a sós cseppet- Nem akartalak megijeszteni...
- Nem...- hüppögtem mosolyogva, majd mellkasának dőltem, és hagytam, hogy átöleljen. Finom illata volt.. Férfias, mégis gyengéd.... Nem is tudom szavakba ölteni...
- Byul...- simította meg a hajam- Nem lennél a barátnőm?- kérdezte- Színjátékon kívül....
Épp válaszra nyitottam a szám, amikor hatalmas kiabálást hallottunk a nappali felől.
- Semmi közöd hozzá!- hallottam, hogy Minnie üvölt.
- De igen is van!- kiabált vissza.... L.
- Nem!- csattant egy hatalmas pofon- Menj a francba Kim MyungSoo!- és egy ajtó csapódás volt az utolsó, amit hallottam...

~ Nagyon szépen köszönöm a segítséget M.V nevű barátnőmnek, és Sz.B nevű párjának, kiknek a kapcsolata nagyon nagyon szép, és rengeteg ichletet ad. Kívánom, hogy sokáig legyenek együtt, szerelmük igazán megmelengette a szívemet. Írjatok még egymásnak ilyen szépeket drágák, szerzői jogokat kaptam már. Tényleg nagyon köszönöm <3 ~

12~ Az első akadály

Byul's Pow:

Sungyeol szembe fordított magával. Az orrunk szinte össze ért, és én akkor se tudtam volna megállítani semmit, ha akartam volna, ugyan is leblokkoltam. Nem csak én, hanem mindenki más is a szobában. Még levegőt venni is elfelejtettem. Yeol mosolyra húzta a száját ( és most mondom, hogy iszonyatosan édes lett a pofija), majd egy lágy puszit nyomott az arcomra.
- Megijedtél, mi?- kérdezte nevetve, majd elengedett és leült a fotelba, mintha az előbbi... kis akciója természetes lenne. Rémülten néztem Minniere, aki gúnyosan vigyorgott rám. Nem jött volna hozzám, gondolom így adta vissza, hogy az előbb ott hagytam az előtérben Myungsoo- val. Sebaj, én kibírom.
- Tehát akkor- csapott a tenyerébe Sungkyu- Ti vagytok a GOND- vigyorgott rám és barátnőmre. Hmm, végül is, így is fel lehet fogni a dolgot.
- Héé, tökre cukik, hagyjad már őket- szólt a leaderre Sungjong, mire a többi fiú is vadul bólogatni kezdett. Milyen édesek, hogy kiálltak mellettünk. Minnievel össze mosolyogtunk. Ahhoz képest, hogy alig pár perce ismerjük őket, nagyon közvetlenek.
- Nem mondtam, hogy nem- vette vissza a szót Sungkyu- De a lényeg, hogy eléggé sok bonyodalmat okoztatok nekünk, és a nagy próbatétel csak most veszi majd kezdetét, szóval kössétek fel a gatyát...- hangja hirtelen lett tiszteletet parancsoló, mire automatikus lehajtottam a fejem, mint az iskolában.
- L mondta, hogy ki is találtatok egy megoldást- nézett Minniere, mire barátnőm bólintott- És ha jól értesültem, el fogjátok játszani, hogy együtt vagytok.. Myungsoo Min Seo- val, Sungyeol, te pedig Byul Rinnal... Haha, akkor is így lesz, ha nem akarjátok- nevetett saját magán, de amint látta, hogy senki nem találta poénosnak a beszólását, vissza váltott a szigorú énjére- Ismerkedni egy hét múlva fogtok tudni rendesen... Jövő hét szombaton "randitok"- rajzolt idézőjelet ujjaival a levegőbe- lesz. A helyszín titok, de legyetek elegánsak! Én most megyek, legyetek halkak, viszlát!- állt fel, majd eltűnt az egyik ajtó mögött...

Minnie's Pow:

Kim SungKyu mekkora egy arrogáns ember... Oké, alá írom, hogy magunknak kerestük a bajt Byullal, amikor leselkedtünk, és valóban a mi hibánk, hogy így alakult az egész. Bár úgy tűnik, Sungyeol kicsit sem bánja. Esküszöm azt hittem, hogy meg fogja csókolni. Mondjuk akkor vissza kézből ment volna a pofon ( barátnőmet ismerve).
Mindegy is, mert most sokkal fontosabb, hogy szombaton randink lesz. Az agyam automatikusan azon kezdett kattogni, hogy mit veszek majd fel. Tudom, nem teljesen ide illő, de akkor is, na. Talán a cuki piros miniruhám, azzal a nagy fekete masnival túl rámenős lenne? Vagy esetleg a hosszú, lurexos, fekete estélyim. Aaaaaaaah....
- Sütit?- dugta a tálcát az orrom alá Dongwoo, amivel félbe szakította ezt a rendkívül fontos gondolatmenetet.
Ahogy elnéztem a szénné égett valamikori édességet, inkább feltettem egy mindenre választ adó kérdést.
- Myungsoo és Sungyeol csinálta?- tettem fel mosolyogva, mire a rapper arca eltorzult és a szájában lévő sütit kiköpte egy szalvétába.
- Ufff... Ne is mondd- köhögött még, mire nevetve hátba veregettem.
- Kösszz...- kortyolt bele az asztalon lévő pohárba, mire elzöldült a feje és üvöltve kirohant... azt hiszem, a mosdóba, még annyit hallottam, hogy üvöltözi, hogy:
- Meg akartok ölni?- ám a többit elnyomta a srácok nevetése.
- Talán az ecetet nem kellett volna kint hagyni- csapkodta a térdét Myungsoo.
Milyen aranyos, amikor nevet.  A szája szélén kis gödröcskék jelezték, hogy nem csak a színpad miatt teszi. Barna haja össze- vissza állt, és szemei csillogtak a könnyektől. Annyira nevetett, hogy szó szerint sírt a röhögéstől.
Olyan furcsa volt, hogy őt bámulom mosolyogva...
Mi történik velem...?

11~ Mit rejt az ajtó

Minnie's Pow:

Byult betoltam az ajtón, mert magától szerintem sose lett volna képes megtenni egy lépést. Szerintem félt újra Sungyeol elé lépni a képes incidens után.
- Mozogj már!- löktem meg, miután lecövekelt az ajtóban- Nam Min Seo!- nyújtottam kezet Hoya- nak- Ő pedig Shin Byul Rin!- böktem fejemmel barátnőmre, aki elpirulva bámulta a földet, majd szépen lassan ő is kezet nyújtott.
- Lee Ho Won... Hoya.... De szerintem felesleges mondanom- vigyorgott ránk az énekes, majd mindkettőnk mancsán rázott egy hatalmasat.
- Ne kínozd a vendégeket.... - jött ki az előtérbe .....L.
Abban a pillanatban, hogy megláttam, ezerrel kezdett verni a szívem és szégyenlősen lesütöttem a szemem. PEDIG ÉN SOSE JÖVÖK ZAVARBA!!!!! Éreztem, ahogy Byul kisujjával megböki az én kisujjamat. Lassan felé fordultam. Hatalmasat vigyorgott rám, aztán Myug Soo melllé lépett.
- Nagyon várta már az estét...- mutatott rám- Nem baj, ha most bemutatkozok a... a többieknek is..?- a kis sunyi. Teszi az ártatlan bárányt, aztán hátba szúr... Várj csak Shin Byul Rin, vissza kapod még ezt.
- Ömm... nem, persze... Hoya majd bekísér....- nézett nyomatékosan barátjára. Az vette a lapot és Byul. al együtt otthagytak minket.... kettesben...
- Hát akkor... Szia, álbarátom... nevettem fel kínosan, és a vállába boxoltam. Aish, Minnie, tudsz te ennél jobbat is...
- Azt mondod, ÁLbarát?- hangsúlyozta ki az ÁL szót. A szívem egy pillanatra megállt verni. Ijedten néztem rá.
- Ez az arc mindent megért- röhögte el magát, de azért a hangjából némi csalódottságot véltem kihallani. Más reakcióra számított...
- F...figyelj... Ne siessük el, jó? - amint kimondtam, meg is bántam a kérdést.
- Rendben...- mosolygott rám- De attól még tudnod kell színészkedni... arra nincs időnk várni...
Megragadta a karomat és behúzott a nappaliba, ahol egy felettébb ... khm... érdekes kép tárult a szemeim elé...
No de Byuuuuul....

Byul's Pow:

Úgy kell Minnie- nek, amiért meglökött... Meg amúgy is, nagyon össze illenek L- el, most akkor miért ne segítsek rá egy kicsit, ha már olyan pipogya, hogy nem meri megtenni az első lépést.
Barátnőméket magukra hagyva Hoya- val átmentünk a nappaliba, ahol mindeni ott volt.
- Shin Byul Rin- hajoltam meg. Tudom, hogy a férfinak illik kezdeményezni, de jelen esetben mindegyik megkövülten nézett rám, így megint csak ÉN cselekedtem elsőként- Nem kell nektek is bemutatkozni, tudom, hogy kik vagytok- mosolyogtam a fiúkra. Illetve, minden srác szemébe, kivéve Sungyeolt. Nem mertem vele felvenni a szemkontaktust.
- Inni, valamit?- törte meg a csendet Woohyun, mire  megráztam a fejem- Köszi, de már... Hééééé!- valaki hátulról átölelt (!!!!!!??????!!!!). A fiúk röhögni kezdtek én pedig idegesen fordultam hátra. Hát persze, hogy Sungyeol.. Ugyan, ki más lenne?
- Ezt.. ezt miért kaptam...?- kérdeztem.
- Jól játszom a barátot, nem?- kérdezett vissza, majd ujjaimat az övére kulcsolta.
O.K.É
Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen könnyen fog menni. Kicsit gyors volt a gyerek... A számat rágva nyögtem ki a választ.
- I..igen... - gyorsan elfordítottam a fejem az előszoba irányába, ahonnan épp akkor jött ki... L és MINNIE...
Barátnőm arcán teljes volt a sokk, amit meg is értek, engem is nagyon- nagyon meglepett a dolog...
Nem tudtam sokáig tanulmányozni Minnie arcát, ugyan is Sungyeol elkapta az állam, maga felé fordította, és...

10~ Valahogy úgy...

L's Pow:

Ki Rin -t nem volt egyszerű elküldeni, de nagy nehezen sikerült.
- Nem fogom feladni!!- fenyegetett meg még egyszer, mielőtt az orrára vágtam volna az ajtót. Érdekel, hogy hogyan hoztam össze, hogy elmenjen? Közöltem vele, hogy hamarosan jönnek a többiek is.... Ki Rin pedig egyszerűen retteg Sungkyu- tól. Amikor még együtt is voltunk, akkor is mindig kerülte a társaságát... Szerencsémre épp jól jött ez a rejtett fóbiája.
- Haver...- merészkedett elő Sungyeol a szobájából, aztán, miután meggyőződött, hogy exem elhagyta a lakást, folytatta- Ebből nagy gáz lesz...
- Tudoom...- túrtam bele a hajamba...- De most inkább készüljünk fel a többiekre....- majd felkaptam a leszakított ing ujjamat, amit még Ki Rin tépett le rólam...
- Nem irigyellek...- röhögte el magát Yeol.
- Inkább egyél ostyát!- csaptam a hátára- De most irány a konyhaaaaaaa...

Minnie's Pow:

Byul hívása váratlanul ért.
Hogy a fenébe talált meg anyám...?
Mit akar már megint...?
Megszaporáztam lépteimet, hogy minél hamarabb haza érhessek...és hogy megbizonyosodjak arról, hogy anyám volt- e az a személy, akit barátnőm látott...
Ám amikor befordultam az utcánkba, senki nem volt ott rajtam kívül.
Hm... Biztos elment... Elvégre, Byul miért hazudna egy ilyen ügyben? Hallucinálni pedig nem szokott... Egy vállrándítással elintéztem a dolgot, majd bementem a lakásba.
- Megjöttem!- kiabáltam fel a galériára. Byul lélekszakadva rohant le a lépcsőn, és a nyakamba borulva lihegte a következőket:
- Istenem, Minnie.... - szorított meg- Komolyan kihűlt a vér az ereimben....- engedett el.
- De.. biztos, hogy ŐT láttad?- kérdeztem félve, majd elindultunk  fel, az emeletre, hogy én is át tudjak öltözni.
- I..igen... Egész nap követett... Mármint... Én azt hiszem, hogy Ő volt... Igen.... Biztos!- tétovázott kicsit- Mi ez a kupi?!- szörnyedt el, mikor beléptünk a szobámba.
Nevetve felvettem a földről a tegnapi szoknyám, majd a fejéhez vágtam.
- Üdv nálam- vigyorogtam, majd levettem a ruháimat, és kutakodni kezdtem a szekrényemben. Mivel láttam, hogy Byul is otthonos szerkóban van, én sem akartam másképp kinézni. Így hát felvettem egy combközépig érő farmersortot és rá egy áttetsző, hosszú ujjú fekete inget.
- Borzalmas vagy, remélem tudod- mosolyodott el végül ő is, majd lementünk a földszintre és elindultunk a fiúkhoz...

Byul's Pow:

Én személy szerint remegtem, amikor végig mentünk az utcán. Minnien nem vettem észre, hogy picit is feszült lenne amiatt, hogy az anyukája felbukkant... Nem biztos, hogy elhiszi nekem... De hát könyörgök, azt a nőt ezer közül is felismerném!! Amilyen borzalmakat tett... Ahh, ezt majd Minnie elmeséli, nem akarom lelőni a poént.. Ami kicsit sem vicces, de mindegy...
Barátnőm lelkileg nem is volt velem, látszott rajta, hogy valami máson gondolkozik. Arca aggodalmat tükrözött, ám tudtam, hogy nem az anyukája felbukkanása miatt.
- Nem akarsz valamit elmondani?- kérdeztem halkan.
- Oh... csak ma felhívtam L- t és egy llány vette fel... És.... hát kicsit frusztrál a dolog...- motyogta.
- Akkor eljött az alkalom, hogy rákérdezz- nyomtam meg a fiúk lakásának csöngőjét.
Az ajtót Hoya nyitotta ki.
- Gyertek csak! - mondta fülig érő vigyorral, mire mi bementünk...

9~ A két rejtett alany

L's Pow:

Sungyeol elhúzta a száját és odaengedett az ajtóhoz.

- Szia, Ki Rin!- durr, egy pofon. Indulatos exem becsörtetett a házba és levágódott a fotelbe. Én a arcomat fogdostam ott, ahol az előbb épp találkozott a kézfejével. 

- Tudod L, menjél a francba!- csattant fel, és azzal a lendülettel fel is állt a kanapéról, amire az előbb leült- Húzzál innen Yeol, ez a mi dolgunk!- üvöltött rá barátomra, mire az feltette kezeit és menedékbe húzódott. 

Most jön a kérdés, hogy ki ez a felettébb kedves nőszemély. 

Kim Ki Rin.

A cégünknél volt kezdő díszletes, amikor megismertem. Nem akarok hazudni, amint megpillantottuk egymást, mind a ketten a tudtuk, hogy nem csak a forgatásokon fogunk találkozni. Kemény 1 évig bírtam mellette. Egy idő után eltűnt az a kedves, aranyos megértő lány, akit megismertem. Helyette egy örjöngő, üldözési mániában szenvedő barátnőt kaptam. És igen... szakítottam vele. Aztááán..... lehet, hogy kicsit túlreagáltam, de muszáj volt a lehető legtávolabb tudnom magamtól, így elbocsátották a cégtől... a kérésemre.

- Nem gondoltam volna, hogy képes leszel ennyire hátba támadni!- rúgott a sípcsontomba, mire felszisszentem- Pont TE, akiért az életemet is képes lettem volna feláldozni!- nekem vágta a táskáját.

- Őrült vagy- mondtam, majd vissza dobtam a retikült- Saját magad alatt vágtad a fát, tessék! Ez lett az eredménye....

- Nem! Te nem....- ám ekkor csörögni kezdett a telefonom a konyha pulton. Ki Rin  rögtön oda pattant.

- Ki a halál az a Minnie?- szegezte nekem a kérdést. 

Basszus....

- Egy... egy barátom....- próbáltam kivenni a kezéből a készüléket, de gyors reflexeinek hála már füléhez emelte.

- Haló! Itt Kim Ki Rin!- szólt a telefonba- Rosszkor hívtál, aranyom...

Byul's Pow:

Mielőtt bementem a volna táncsuliba, tettem egy gyors kitérőt a mellette lévő plázában, és vettem magamnak egy sajtos- sonkás szendvicset. Egész nap nem ettem semmit, és ennek már a gyomrom is tudatában volt, ugyanis olyan hangokat hallatott, mintha egy béka család költözött volna bele. 

Kilépve az épületből azonban megtorpantam. A könyvtárban látott nő ismét ott volt. A bejárat előtt állt, és szinte lyukat égetett tekintetével a hasamba. Sóvárogva nézte a kezemben lévő szendvicset, de amint észre vette, hogy nézem, hátat fordított és elnyelte őt az embertömeg.
Nem tudom miért, de annyira ismerős.... esküszöm, hogy valahol régebben még találkoztam vele...
Mindegy.... egy vállrándítással elintéztem a dolgot. aztán átbattyogtam a tánciskolába.
- Ki vagy?- nézett ki a portás fülke mögül a mindig jókedvű Kun Woo.
- Shin Byul Rin!- kiabáltam vissza mosolyogva.
- Nem délután tanítasz?- kérdezte.
- Ummmm..... dehogynem, csak gyakorolni akarok- válaszoltam, majd leakasztottam egy kulcsot az akasztóról, ami azt a termet nyitja, ahol órákat szoktam tartani...

Minnie's Pow:

Bementem az irodába, és még jóformán le se ültem, amikor jött a főnököm, hogy menjek le neki a közeli kisboltba kávéfiltert venni. Nem nagyon ellenkezhetek, fiatal koron miatt úgy kell táncolnom mindenkinek, ahogy fütyül.
Szóval épp lent mászkáltam a boltban, amikor eszembe jutott, hogy ha már este úgy is megyünk a fiúkhoz, vinni kéne valamit, amivel talán jó pontot szerezhetünk a többi tagnál. De mivel nem lesz időm sütni, elővettem a mobilomat és felhívtam L- t, hogy mihez lenne jobban kedvük: egy kis sós rágcsára, vagy gumicukorra.
Ám legnagyobb meglepetésemre nem Ő vette fel a telefont, hanem egy... egy számomra VADIDEGEN LÁNY (?????!!!)
- Rosszkor hívtál, aranyom...- mondta gúnyosan.
- Már megbocsáss, de kit tisztelhetek benned?- kérdeztem udvariasan, bár enyhe cinizmussal fűszereztem mondatomat.
- Kim Ki Rin a nevem....- hallottam, hogy valakivel nagyon hadakozik a túloldalon, de nem adtam fel.
- És miért te vetted fel L telefonját?- kezdtem egyre idegesebb lenni.
- Mert....- ám nem fejezte be, mert egy puffanást hallottam, aztán egy gigantikus harci üvöltést, végül csak annyit, hogy:
- Jól vagyok- ez már L volt. De mielőtt bármit is kérdezhettem volna megszakadt a vonal és hiába próbáltam újra felhívni ŐKET, nem vette fel senki a telefont.
Így hát lekaptam két sajtos rolót a polcról ( meg persze a kávéfiltert is) és miután fizettem, lóhalálában futottam vissza az irodába...

Byul's Pow:

Ma csak 3 csoportom volt, de ők is épp eléggé leszívták az agyam és az energiám.
Nagyon mérges voltam magamra, de nem tudtam elmenni a közösségi házba, mert rohannom kellett haza, ugyan is Minnie hívott hogy valami rendkívüli dolog történt vele, és túl hosszú, hogy telefonon elmondja.... Így hát haza mentem, de nagy meglepődésemre barátnőmet nem találtam otthon. Biztos tovább kellet bent maradnia.
Én addig letusoltam, magamra kaptam a kedvenc fekete sortomat, felvettem egy fehér inget és lementem a konyhába csinálni magamnak egy kis kávét.
Aztán egyik pillanatban, amikor elmentem az ablak előtt, és kipillantottam az utcára....
Azt hittem infarktust kapok...
A nő, aki a könyvtárban és a pláza előtt is ott volt, most a házunk ellőtt állt,  és vágyakozva nézett be az ablakon....
És ekkor leesett...
Rájöttem ki ez ....
Remegve nyúltam a telefonomért, és miközben bereteszeltem az ajtót, tárcsáztam barátnőmet.
- Mmmmiiine....- mondtam dadogva- Ittttt van.....
- Ki? - kérdezte.
- Az....
- Omma?- hallottam, hogy Minnie légzése egy pillanatra megáll.
- IIiiiiiigen... az anyukád........

8~ Az ajtón túl

Minnie's Pow:

Reggel arra keltem, hogy rezeg a telefonom, mert üzenetem jött.
L: Gyertek este hozzánk, megbeszélés lesz a fiúkkal
Mily' diplomatikus fogalmazás. Hmmmm... :D Átrohantam Byulhoz, hogy elújságoljam neki. De nagy meglepetésemre nem találtam ott. Nem nagyon szoktunk egymás szobájába járkálni, ez mindig a mi kis személyes birodalmunk, ahol mindkettőnk félre húzódhat. Barátnőm szobája mindig ugyan- úgy néz ki. A bevetett ágy, a katonarendbe rakott ruhák az íróasztalán, amiket nem tett el a szekrényébe.... Mind ellentéte az én szobámnak. Ott, mintha bomba robbant volna :D.
- Byuuuul! Hooool vaaaagy?- kiabáltam miközben lerobogtam a lépcsőn.
- Itt!- lépett ki félig a fürdőből. Fogaival össze szorított egy hullám csatot, kezeivel pedig a hajfánkját igazgatta. Egy pillanatra eltűnt a szeme elől, de aztán megint elém lépett. Hihetetlenül festett.

- Hová ilyen csinin?- kérdeztem mosolyogva.
- Könyvtárba, aztán ugye tanítok meg közösségi ház...- mondta, majd átsétált a konyhába és felhörpintette az előre kikészített vaníliás chappuchinóját.
- Ma nem mész olvasni...- simítottam meg a karját, mire felvont szemöldökkel nézett rám.
- L írt, hogy este menjünk át, mert jönnek a többiek is és ugye meg kéne beszélni velük is- mondtam.
- Nem ígérek semmit, de megpróbálom- mosolyodott el, majd adott egy puszit az arcomra- Na, legyél jó, majd hivjál!- és elment. Én felbattyogtam a szobámba és magamra kaptam egy kényelmes viseletet, amivel elfogadható külsőm lett.

Én is elindultam hát dolgozni. Nem is beszéltem még a munkahelyemről: a koreai ELLE- nél vagyok titkár, néha fotós segéd.... Így persze találkozom is egy pár idolllal ( igen, igen Hyuna- val is). Én vagyok a legfiatalabb munkaerő a cégnél.

Byul's Pow:

Felszálltam a metróra és elmentem vele egy másik metróig, ahol átszálltam egy másikra, végül egy busszal, ami pont a könyvtár előtt tesz le, elmentem odáig.
Kerestem egy pár mesekönyvet, amit majd tudok a prücsköknek olvasni. Tapasztalat, hogy nagyon szeretik a különböző népmeséket. Végül 3 olvasmánnyal a hónom kivettem őket.
Olyan érzésem volt, mintha figyelne valaki. Hirtelen megfordultam és egy nem túl idős, de annál szegényebben öltözött asszonnyal találtam magam szembe. Esküdni mertem volna rá, hogy láttam már valahol...
- Elnézést- kerültem ki, és útba vettem a tánciskolát...

L's Pow:

Amint elküldtem az üzenetet Minseo- nak ( Minnie- nem írta be magát a telefonomba), a szívem ezerrel kezdett verni. Pedig nem hiszem, hogy éreztem valamit is  iránta... Egy jó fej lány, akivel most bohóckodunk egyet, aztán egy év után már  el is felejtük az egészet...
- Sunyeool!- csörtettem ki a konyhába- Mi a ....?- Yeol egy tál zabkását öntött egy lábosba, amit a platnin melegített és amiben FORTYOGOTT A VÍZ!!!- Normális vagy?- kérdeztem, és gyorsan lehúztam a tűzhelyről a fazekat, mielőtt felrobban a ház.
- Ez egy úgy diéta- vicsorgott rám, majd kivett egy kanalat a fiókból és elkezdet enni a forró, szottyos zabkását.
- Szörnyű vagy- csóváltam meg a fejem- Ma este átjönnek a lányok és mindent megbeszélünk a fiúkkal... Nem fogok falazni, ha kidobod a taccsot...- a lábos tartalmát a kukába öntöttem.
- Nem volt finom- érett velem egyet- Byul is jön?- kérdezte csillogó szemekkel.
Rávigyorogtam.
- Ne legyél ilyen nyílt....- röhögtem el magam- A süket is hallja, hogy mi megy az agyadban, haver- dorgáltam meg....
Eszmecserénket azonban egy kopogás törte meg.
Sungyeol ment ajtót nyitni.
Falfahér arccal jött vissza.
Nem kellet mondania semmit, tudtam, ki látogatott el hozzánk...
Pontosan tudtam...
Pedig azt hittem, örökre kilépett az életemből....

7~ Mi lesz ebből?

Minnie's Pow:

L vagy 3 percig szorongatott. Megjegyzem, egyáltalán nem bántam, biztonságos érzés volt a karjaiban pihenni szótlanul.
- Imádok színészkedni- törte meg aztán a csendet, és kicsit eltolt magától, hogy én is láthassam- Sungnak is menni fog, színész is ugye, nem csak idol... de ti a barátnőddel..?- nézett rám.
- Shin Byul Rin a neve- mondtam- Ő dráma szakon végzett, én pedig... nem- kicsit elkomorultam, de amint észrevettem, hogy engem pásztáz szemeivel, folytattam a mondatot- De ahhoz, hogy túléljem a kisgyermekkort, meg kellett tanulnom színészkedni, szóval miattam ne aggódjatok... Umm... L, nekem most haza kéne mennem Byulhoz, itt a számom, tessék, elvettem a kanapéról a telefonját és bepötyögtem amit be kellet, aztán olyan gyorsan hagytam el a házat ahogy lehetett.
Rohantam haza Byulhoz.
Mindent el kell mondanom neki...

Byul's Pow:

Fürdés után felmentem a szobámba és magamra kaptam a zöld pizsimet, amit még a húgom vett nekem, amikor Párizsban járt egy meghallgatás miatt. A hajamat befontam egy rózsaszín hajgumival, aztán, amikor a lent a konyhában épp a popcornt tettem be a mikróba ( esti program, hogy valami filmet megnézünk/megnézek), amikor hallottam, hogy Minnie megjött.
- Byuuul!!- rohant oda hozzám- Képzeld mi történt....- levegő után kapkodva felült az egyik bárszékre.
- Ó...- mosolyogtam gonoszan- Én pontosan tudom, mi történt...
- Tényleg?- barátnőm arca meglepettséget tükrözött.
- Itthon hagytál!- fakadtam ki- Pedig kitaláltam valami nagyon jót, amivel kicsit tudnánk tompítani az ügy súlyosságán... De gondolom megint kidobtak onnan, és most fuccsba ment minden... ahh...- csaptam idegesen a pultra.
- Mii?- nevetett fel Minnie- Én is kitaláltam valamit, és L nagyon komálja... Csak most attól félek, hogy te nem fogsz belemenni... Pedig Ő meg is ölelt...- bólogatott hevesen.
- Nem hiszem el, hogy nem beszéltél előtte velem... Ez annyira te vagy... ahh...- nagyon dühös voltam barátnőmre, amiért nem konzultált velem... Mindig ezt csinálja... Ha valami az eszébe jut, csak megy a saját feje után, se szó, se beszéd képes lelépni...
- Akkor valószínűleg az is hidegen hagy, hogy el kell játszanod, hogy együtt vagytok Sungyeollal...- nézett rám Minnie hót komolyan.
- Ne máár- nevettem fel őszintén- Nekem is ez jutott az eszembe... - sípolt a mikró, így kivettem a popcornt és egy tálba szórtam.
- Akkor a semmin veszekedtünk...- szállt le fejcsóválva Minnie a székről- Byuuul... én elmentem fürdeni, addig keress valami jóóó romantikus filmet, mert olyan kedvem van...
- ÓÓ... nem is tudom miért- mondtam, majd felmentünk a lépcsőn. Én levágódtam a TV elé és kutakodni kezdtem a DVD- k között, miközben Minnie bement a szobájába.

Minnie's Pow:

Két perc múlva már egy törölkőző mögé bújva rohantam le a lépcsőn a fürdőbe.
- Twilight lesz- mondta nekem közben Byul, mire felcsillant a szemem. Az az egyik kedvenc filmem, nem csak azért, mert romantikus, hanem mert kettőnk közül én vagyok a horrorosabb típus és... Na jó, nem rabolom az időtöket feleslegesen..
Szóval lementem tusolni. Mosolyogva vettem fel 2 tusfürdőt a földről... Byul megint versenyt tartott a kenceficék között :D No comment
Gyorsan letusoltam, átöltöztem egy lila macis pizsibe és bevackoltam magam barátnőm mellé a kanapén....

L's Pow:

Amint Min Seo becsapta az ajtót magam után, akaratlanul is elmosolyodtam és vigyorogva dőltem hanyatt a kanapén. Hihetetlen egy lány... Az egyik pillanatban még tök támadó meg agresszív, a másikban pedig mint egy védtelen bárány... :D Najó, nem vagyok jó a hasonlatokban, boccs :D
Türelmetlenül vártam, hogy Yeol végezzen a fürdéssel, és elmondhassam neki a hírt. Nem nagyon beszéltünk még erről, de láttam, amikor az a Byul nevű lány ( azt hiszem így hívják, igen... Byul Rin) itt volt... teljesen más lett... Nem az hideg, közönyös ember, mint más lányok társaságában, hanem kedves és vicces... Jó, ez nem volt túl férfias megjegyzés, de a lényeget értitek szerintem :D
Egyszer csak hallottam, hogy eláll a víz és láttam, hogy Yeol csoszog ki a fürdőből, egy kék pizsamában.
- Na, mi volt?- kérdezte vigyorogva.
- Előveheted a színészi éned, mert szerepet kaptunk- mondtam lassan, csak hogy húzzam az agyát.
- Monnd már....- sürgetett, és beleboxolt a karomba.
- Az van, hogy elő kell adnunk, hogy együtt vagyunk- mondtam, mire felugrott és ijedten nézett rám.
- Hogy MI KETTEN? - kérdezte hisztérikusan. Akkorát röhögtem, hogy szerintem még az utca végén is hallották.
- Hülye vagy!- jelentettem ki, miután már nem bírtam tovább a hasfájástól- Nekem és Min Seonak, neked és Byulnak.- mondtam.
- És a többiek?- kérdezte aggódva.
Igen... a banda többi tagját is meg kell majd győzni valahogy...
És az nem lesz sétagalopp...