Üdvözlett! ^_^

Drága és imádott olvasóim! Egy nagy problémával állok most elétek, amire nem tudom, hogy mit fogtok reagálni. Az a harci helyzet, hogy nem nagyon van ichletem a bloggal kapcsolatban. Vannak ötleteim, de ha nem érdekelnek senkit, akkor nem fogok időt tölteni az írásával. Viszont, ha akad olyasvalaki, aki kíváncsi a történet folytatására, akkor ígérem, nem hagyom abba ennek a blognak az írását.
Így nagyon szépen kérem, hogy aki kíváncsi a továbbiakra, az jelezzen nekem. :) Nagyon szépen köszönöm, hogy eddig 1476 oldalmegjelenítésem volt, igazán hálás vagyok érte! :)
Viszlát!

Kedves Olvasók!

Egy fontos hírt kell veletek megosztanom! Nagyon sajnálom, és én is nagyon nehezen vettem tudomásul, hogy az elkövetkezendő, egy hónapban aligha lesznek új részek mindhárom blogon. Ennek különböző okai vannak, de nem akarok senkit feleslegesen ilyenekkel traktálni, úgyhogy maradjunk amellett, hogy iskola van a dologban. Lehet, hogy lesz időm és energiám írni, de szerintem nem valószínű. Minden esetre nagyon szépen köszönöm az eddigi nézettségeket, és kommenteket. :)
Ha bárkinek bármi kérdése, kérése lenne, nyugodtan írjon, és amint időm engedi, válaszolok is!
Addig is, hogy ne unatkozzatok, kiteszem ide az eddig olvasott 2 kedvenc fictimet.

SHINee Fanfiction
Ezt a 46+1 részes blogot három és fél óra alatt olvastam ki/el. Megmondom őszintén, nagyon- nagyon szeretem, mai napig szívesen olvasom vissza, abszolút a kedvencem. :)

BEAST Fanfiction
Ezt pedig az egyik unniem írja, és nagyon nagyon aranyos történet, személy szerint imádom, pedig nem vagyok egy nagy beauty (azt hiszem, így kell írni), még is hihetetlenül tetszik.

Szóval legyetek jók, drágáim, köszönök mindent! <3

15~ Titok titok hátán

Byul's Pow:

Az elmúlt egy hétben nem történt semmi említésre méltó, már ami a fiúkat illeti. Minnievel minden nap csak reggel és este találkoztam, hisz mind a ketten dolgoztunk napközben. Tanítás után siettem a közösségi házba olvasni, barátnőm pedig minden túlórát vállalt, hogy majd szombaton hamarabb elengedjék. Csütörtök délután, amikor zártam be a tánctermet, és indultam volna ebédelni, magassarkú kopogását hallottam magam mögül.
- Shin Byul Rin?- kérdezte irritáló hangon egy körülbelül velem egy idős nő. Fekete mini sortot visel egy rózsaszín blúzzal. Festett, szőke hullámos haja a  háta közepét verte.
- Igen- húztam ki magam.
- Pompás...- kulcsolta össze a kezeit- Tegezhetlek, ugye?- kérdezte flegmán. Végignéztem magamon. A hajam kesze- kuszán állt, nadrágom egyik lábamon fel volt gyűrődve, zöld ujjatlanom pedig nem túl előnyös testrészeimen feszült.
Bólintottam.
- Tudod, Byul Rin... Nem akárki vagyok én...- kezdett csacsogni- A főbérlő lánya áll előtted. Lenne számodra egy feladatom...- szemében megvillant valami... gonosz, amitől egyből hátráltam egy lépést.
- Van elég munkám, köszönöm...- próbáltam meg elmenni mellette, de megragadta a kezem és visszarántott.
- Ez nem kérés volt- sziszegte- Szereted ezt a munkát, nem?- nézett körbe, mire aprót biccentettem- Akkor minden bizonnyal nagyon a szívedre veszed, ha visszavonják tőled a bérleti szerződést...
- Tessék?- nagyon nem volt szimpatikus ez .... azt se tudom ki.
- Látod... Nem lesznek itt gondok...- paskolta meg a vállam- Legyél holnap reggel nyolc órakor itt...- mutatott maga mellé- Kérdés?- nézett rám.
Megkövülten pislogtam a lányra. Ez most... valamivel zsarolni próbál?
- Ki is vagy te.. igazából?- nyögtem ki- Azonkívül, hogy az apukád Kim Kyu Bok...
Ravasz mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Nem tudhat senki a mi kis üzletünkről... Különben...- húzta el mutató ujját a nyaka előtt, miközben oldalra döntötte a fejét és kinyújtotta nyelvét. Megfordult és kinyitotta az ajtót- Kim Ki Rin- kiabált vissza, mielőtt tényleg eltűnt volna a szemem elől...

Minnie's Pow:

Egész héten azon agyaltam, hogy vajon lesz- e elég erőm L szemébe nézni a történtek után. Persze, hogy lesz, nem olyan fából faragtak ám engem.
- MinSeo!- kiabált ki a főnök, mire annyira megijedtem, hogy a kezemben lévő, alig egy perce összerendezett iratokat kiejtettem a kezemből. Hát persze, minden szétesett, így kezdhetek majd mindent elölről.
- Tessék?- álltam fel- Mit hozzak? Kávét? Esetleg lent vár egy új ügyfél? Netalán megint eldugult a mellékhelyiség?- a kelleténél talán kicsit hangosabban kérdeztem, mert az aulában mindenki rám nézett.
- Neeem- rázta meg a főnök rosszallóan a fejét- Befáradna egy pillanatra az irodámba?- kérdezte. A többi, már évek óta itt dolgozó kollégám halkan kuncogni kezdett- Nem az elbocsátásod lesz a téma- mondta az alkalmazottaira nézve. Hálásan biccentettem egyet, majd bementem az irodába.
- Elnézést.. amiért ilyen feszült vagyok...- kezdtem a magyarázkodást, amint becsukódott az ajtó, de a főnök a szavamba vágott.
- Tudom... MinSeo...- mondta.
Értetlen fejjel néztem rá.
- Nem is mondta az édesanyja?- csodálkozott. Éreztem, hogy a fejemből kifut a vér.
- Nem..- motyogtam- M-mit?- kérdeztem. Ha anyám van a dologban, az már rég rossz.
- Hát tegnap tiszteletét tette... Itt..- hangsúlyozta ki az utolsó szót- Azért ne ijedjen meg ennyire- nevetett fel. El tudom képzelni, milyen fejet vághattam. Nem tudtam pontosan, hogy most milyen érzésnek is kéne bennem lennie. A düh mellett döntöttem.
- Mit akart?- kérdeztem idegesen.
- Ezt- vett elő a fiókjából egy cetlit- Adta. Megkért, hogy adjam át... Most pedig menjen... Oda- mutatott a kezemben lévő fehér lapra.
Szétnyitottam az összehajtogatott fecnit, és a szemem a háromszorosára nőtt. Nem hittem volna, hogy anyám ilyen mélyre süllyed. Az új címe állt a papíron. Szöul leg... mocskosabb, legszegényebb negyedébe költözött.
- Köszönöm...- siettem ki, felkaptam a táskám és már el is indultam.

L's Pow:

Ki Rin felképelt.
Minnie felképelt.
Mi van a lányokkal, ez mostanság a legújabb divat, hogy embereket pofozgatunk? Aznap este nem is szóltak többet a fiúk, ökörködtek még egy sort, miközben én próbáltam helyre tenni a gondolataimat. Oké, hogy Ki Rin megütött, tőle valamilyen szinten jogos is volt, nade Minnie? Ő milyen alapon? Mi olyat mondtam, ami arra késztette, hogy kezet emeljen rám? Talán kicsit túl aurába mászós voltam. De hát Sungyeol is így csinálta, és be is jött neki... Aish...
Fáradtan dőltem hanyatt az ágyamon és a sötét plafont bámulva rájöttem, hogy Nam Min Seo- nál reménytelen vagyok... Mondjuk úgy is el kell játszanunk majd, hogy egy pár vagyunk, talán megkedvel a végén.
Elmélkedésemet megzavarta, hogy nagy robajok között megérkezett szerencsétlen szobatársam, SungJong. Valami annyira röhögött, hogy nem figyelt, így amint belépett, azonnal belefejelt a szennyeskosárba.
- Ohh, boccs...- állt fel dülöngélve. Biztos megint alkoholmentes sört itattak szerencsétlennel a többiek. Hiába nagykorú már a maknae is, ő bírja közülünk a legrosszabbul az alkoholt, így mindig megszívatják a srácok.
- Megint bevetted- álltam fel nevetve, majd megveregettem barátom hátát- Sose tanulsz, te gyerek...- a maknae nagyokat pislogva nézett rám, majd ő is hatalmas kacajban tört ki.
- Ennyi vagyok- röhögött a hasát fogva, majd egy hatalmasat ásított- Na, én megyek szunyálni, holnap majd felkészítelek, hogy ki tudd védeni a kiscsajt- nevetett még egyet, aztán bedőlt az ágyába.
- Kössz, vágtam fejbe egy párnával mielőtt én is hagyat vágódtam volna...

Minnie's Pow:

Az idegeim majd' szétpattantak. Fogalmam sem volt, mit akarhat tőlem anyám, de ha már a munkahelyemen is zaklat, akkor mindenképpen beszélnem kell vele. Amint kiléptem a metróból azonnal megcsapott a vizelet és még ki tudja miknek a szaga. Elfogott a hányinger és automatikusan összehúztam magamon a kardigánom. Amilyen gyorsan csak tudtam, úgy hagytam el az aluljárót.
- Üdvözletem....- motyogtam magamban, amint szemem elé tárult Szöul azon negyede, amit minden helyi lakos szégyel. Itt élnek a vendégmunkások, az elszegényedett emberek ( lásd anyám..khmm..) és nem is mondom tovább még milyenek...
- Elnézést- szólítottam meg egy egész ápoltnak tűnő, kutyát sétáltató nénit- Meg tudná mondani, hogy melyik a C/6- os épület?
A néni reszketve felemelte jobb kezét, majd leengedte és felnevetett.
- Itt állsz előtte!- bökött a fejével maga mögé még mindig kacagva- Jóanyád  már vár...- mondta sejtelmesen és nagyokat kacagva arrébb állt.
Feltrappoltam a harmadik emeletre, majd jó erősen verni kezdtem a 17- es lakás ajtaját.
- Jövök már, jövök..- hallottam anyám hangját belülről, majd ahogy a kulcs kattan a zárban és.... és kinyílt az ajtó...

14~A vallomás/1,5

Először is sziasztok! Nem nagyon szoktam a bejegyzések elé írogatni, és nem is fogok gyakran, viszont most nagy hírt szeretnék veletek megosztani. Lehet, hogy nem nagy durranás, de én nagyon megörültem, amikor a múlt héten feljöttem a bloggerre, és látom, hogy a THE SECRET oldalmegnyitásai meghaladták az 1100- at is. Nagyon nagyon köszönöm, amiért olvassátok, tudom, hogy iszonyatosan rövidek a részek, de mivel nem vagyok még valami nagy profi, remélem elnézitek nekem annak reményében, hogy igyekszem majd minél hosszabb és eseménydúsabb fejezeteket hozni. 

Minnie's Pow:

Byulról süt, hogy szerelmes. Nem is tudná tagadni. Haha, egy pont ide, Minnie. Állítása szerint bennem is megmozdult valami, de ahhh... Nem tudom. Még sosem éreztem ilyet azelőtt, hogy személyesen is sikerült találkoznom L- el. Igazából fogalmam sem volt, milyen érzés szerelmesnek lenni. Oké, 22 évesen nem volt még komolyabb ( na jó, kit áltatok, semmilyen) párkapcsolatom, van ilyen. Sosem voltam az a típus ( szemben Byullal.... khmmmm), aki elkapkodja a dolgogat. Meg anyám miatt nem is tudtam volna egy hosszabb kapcsolatot fenntartani. Barátnőmmel is csak azért sikerült, mert csettintett egyet és azonnal fel tudott jönni Szöülba. Igen... Meglehetősen tehetős családba született, szemben velem. Apa nélkül nőttem fel, anyám egyes egyedül nevelt engem és a bátyámat. Nem is... rossz szó az, hogy nevelt. Inkább elviselt. Látszik is, hogy szinte semmilyen törődést nem kaptunk tőle... A testvérem nem egyszer próbált meg elszökni otthonról. Hol a rendőrség hozta haza, hol magától jött vissza, mondván, sajnál engem, nem akar itthagyni  "ezzel az őrülttel", suttogta anyára mutatva. Egy időben nem értettem, miért ilyen ellenségesek egymással, főleg a bátyám, hálásnak kellene lennie anyánk felé, hisz neki köszönhetjük a fedelet a fejünk felé, az ételt az asztalra és azt, hogy egyáltalán vagyunk.
Így gondolkodtam 9 évesen.
Aztán 2 évvel, mielőtt a koleszba kerültem volna, anya kezdett megváltozni. Esténként egyre később járt haza, volt, hogy nem is ettünk egész nap. Ha pedig panaszkodtunk, hogy éhesek vagyunk, rögtön jött a pofon. És akkor is, ha nem csináltuk amit mond. Vagy ha olyan kedve volt, hogy meg akar ütni.
Ömmm... azt hiszem, kicsit eltértem az eredeti tárgytól.
Akkor... Vissza a konyhába. Sungyeol bejött, és én távoztam, miután megkért rá.
A nappaliban a többi fiú épp nevetett valamin, ám amikor megpillantottak engem is, rögtön elhallgattak.
- Ugye nem miattam hagytátok abba?- kérdeztem nyugodtan. Persze, hogy enyhén ideges voltam, de nem kell ezeknek mindenről tudniuk.
- Neeeeeeem- állt fel L. Mögém settenkedett majd átkarolta a vállam.
- Ezt... Most.... Fejezd... Be....- fogtam meg a karját és leráztam magamról. Szembe álltam vele.
- Miről beszéltetek bennt?- kérdezte L fejével a konyha felé bökve. Nem hazudok, meglepett a kérdés. Hirtelen nem tudtam mit mondani, így beállt egy fél perces csönd, ami alatt a többiek halkan huuu- ztak egy sort.
- Nem rád tartozik- mondtam nagyot nyelve, majd kicsit hátrébb léptem. Az idegeim a szétrobbanás határán voltak, Byul is eléggé felhúzott az előbb, meg most ez a kérdés is. Ez a legrosszabb tulajdonságom... hogy hamar ideges leszek, és olyan apróságokon is képes vagyok, úgymond "felmérgülni", amik felett mások csak elsiklanak, és nevetnek rajta.
- De igen is rám is tartozik, ha már a barátnőm vagy- jött közelebb annyira, hogy az orrunk szinte összeért. Éreztem, hogy az arcom égni kezd, és az a bizonyos húr is nagyon kezdett szakadni.
- Elmondanád?- hajolt még közelebb L.
Nyissz...
Elszakadt...
- Semmi közöd hozzá- taszítottam el magamtól. Pedig aish...  én egyáltalán nem akartam...
- De igen is van!- kiabált vissza, ami igencsak meglepett. Nem.. nem meglepett... Nagyon megijedtem. Évek óta nem kiabált velem senki és ez is csak a régi emlékeket idézte vissza.
- Nem!- felemeltem a kezem, és teljes erőmből arcon vágtam, azt a személyt, aki iránt életemben először valamiféle érzést kezdtem táplálni- Menj a francba Kim MyungSoo- a bűntudat azonnal emészteni kezdett, amit szegény L- re pillantottam, aki döbbentem fogta pirosló orcáját. Feltéptem az ajtót és kirohantam az utcára, magam mögött bevágva a hatalmas fa tárgyat.

Byul's Pow:

A kiabálásra azonnal kirontunk Sungyeollal a nappaliba. MyungSoo- t Woohyun ültette a kanapéra, miközben a többiek lesokkolva nézték az ajtót.
- A barátnőd egy őrült....- motyogta L.
- Nem ismered...- ráztam meg a fejem- Utána megyek- fordultam hátra Sungyeolhoz, aki szomorúan elmosolyodott, majd bólintott egyet. Megöleltem, majd nyomtam egy puszit az arcára és barátnőm után.
Hazáig meg sem álltam, végig rohantam.
- Minnie?- léptem óvatosan a házba. Teljes sötétség uralkodott mindenhol- Itthon vagy?- léptem beljebb, majd miután bezártam a bejárati ajtót, felkapcsoltam az előszobában lévő ajtót. Barátnőm a lépcső tövében kuporgott és... és sírt. Ha pedig Nam Min Seo könnyeket hullat akkor nagy a baj.
- Ahj Byul.... Nem akartam- állt fel és ölelt át. Belezokogott a vállamba- Annyira ideges voltam...- próbálta magyarázni, de csak megsimogattam a fejét.
- Csak megijedtél...- szorítottam meg- MyungSoo eléggé értelmesnek tűnik.... Meg fogja érteni, ha elmondod....
Minnie elengedett.
- Szerinted...- letörölte az arcát a kezével- Szerinted akarna még velem találkozni- kérdezte.
- Ott van a jövő heti randink- nevettem fel, mire az arcára kiült a döbbenet és a félelem.
- Tényleg....- nyögte ki.
- Na, gyere, menjünk aludni...- ásítottam egyet és elindultam a fürdőszoba felé...

13~ A vallomás/1

Minnie's Pow:

L rám nézett egy pillanatra, aztán el is fordult, de rögtön vissza kapta a fejét, amint észre vette, hogy őt bámulom. Azonnal lesütöttem a szemem és elpirultam.
- B-b-byul- szólítottam meg barátnőmet, aki mosolyogva ült és... SUNGYEOLT NÉZTE (???), ám amint megzavartam, ijedten felém kapta a fejét.
- Mo-monjad....- vigyorgott rám. Túl boldog a gyerek... de akkor miért dadog? Próbálja leplezni a zavarodottságát. Áháá, rajtam nem fogsz ki, Shin Byul Rin!
- Kijönnél velem a konyhába?- kérdeztem, majd felrántottam a kis fotelból, amibe belehuppant másodpercekkel ezelőtt. Nem sok kedve volt velem tartani, de pontosan tudta, hogy ha valamit a fejembe veszek, addig nem nyugszok, amíg az úgy nem lesz.
- Persze- mondta barátnőm, majd megragadtam a kezét, és behúztam magam után a konyhába...

Byul's Pow:

Minnie becsukta mögöttünk az ajtót, leellenőrizte, hogy nem hallgatózik- e senki, majd felült a pultra és rám aggodalmasan rám pillantott.
- Én ezt nem bírom...- nyögte ki.
- Mit?- kérdeztem, mire nagyot sóhajtva kinézett az ablakon.
- Myungsoo megőrjít...- motyogta- Túl nagy hatással van rám... Teljesen megváltozok a közelében. Byul... én.. én dadogok!- túrt idegesen a hajába- Nem tudom mi van velem....- ugrott le a pultról, majd a konyhaasztalon foglalt helyet. Ideges volt. Piszkosul.
- Szerelmes vagy...- mondtam ki, mire én is elpirultam. Minnie felém kapta a fejét. A szemében vágy és ijedtség keveredett. Amikor kollégisták voltunk, nem lehetett senki párkapcsolatban, aztán, amikor vissza került az anyjához, szinte mindenféle közösségi élettől el volt tiltva. Sosem volt még barátja. Kicsit szerintem szégyellte is, mert én már túl vagyok... bizonyos dolgokon...
- Mi? M-m-miért? Ho-honnan veszed?- pattant fel a székről.
- Onnan, hogy süt rólad- mosolyodtam el- Zavarban vagy a jelenlétében, és ha csak teheted, őt nézed- kacsintottam rá. Arca elsötétült, majd hirtelen olyan vörös lett, mint a paradicsom- Nyugodj már le- nevettem fel- Tudod, hogy nem kotyognék ki ilyesmit...
- Én se fogom- terült szét egy hatalmas vigyor a száján- Nagyon aranyos Sungyeol is, nem kell mondanod- a mosoly ráfagyott az arcomra.
- Tessék?- kérdeztem végül. Nem válaszolt semmit, csak tágra nyílt szemekkel nézett mögém. Én is megfordultam.
- Egy... egy percet kérhetek?- kérdezte Sungyeol, mire barátnőm bólintott és kiment a konyhából.
Becsuktam Minnie után az ajtót, majd az idol mellé léptem.
- Mit szeretnél?- kérdeztem lassan. Sötét, mély szemei, akár az örvény, úgy szippantottak magába. Végigpásztázott, majd óvatos mosolyra húzta a száját. Óvatosan megfogta a kezem, amitől nagyot dobbant a szívem.
- Nem is tudom, hogy hogyan kezdjek hozzá...- motyogta idegesen, majd elengedte a kézfejem, és beletúrt fénylő, barna hajába- Talán ez neked kicsit még korai lesz, hisz alig ismerlek, de....- huhhh.... fújta ki a levegőt. Nagyot sóhajtottam, majd kinyitottam a szám.
- Szerintem én is hasonló úton járok, mint te...- mondtam halkan, majd.. én sem tudom, miért, de kezemet finom, puha arcára tettem, majd gyengéden végig simítottam rajta. Újra a szemembe nézett, megfogta a csuklóm, és vissza tette a testem mellé.
-Szeretlek- mondta, mire a szívem őrült tempóban kezdett verni- Minden egyes porcikádhoz vonzódok, imádom és szeretem....Bo-bolondulok érted- nevetett fel kínosan, de folytatta- Megtaláltam a másik felem és vele együtt a 100%- os boldogságot is...Mindig lesz egy olyan részem, ami mindig téged fog szeretni és és mindig a tied lesz és kizárólag a tied, történjen bármi...- három hatalmasat pislogtam. Nem tudtam erre mit mondani. A szívem ki akart ugrani a helyéről, a lábaim már remegtek és éreztem, hogy egy könnycsepp legördült az arcomon. Sungyeol ijedten nézett rám.
- Ne haragudj....- mondta ijedten, majd ujjaival letörölte és elmorzsolta ezt a sós cseppet- Nem akartalak megijeszteni...
- Nem...- hüppögtem mosolyogva, majd mellkasának dőltem, és hagytam, hogy átöleljen. Finom illata volt.. Férfias, mégis gyengéd.... Nem is tudom szavakba ölteni...
- Byul...- simította meg a hajam- Nem lennél a barátnőm?- kérdezte- Színjátékon kívül....
Épp válaszra nyitottam a szám, amikor hatalmas kiabálást hallottunk a nappali felől.
- Semmi közöd hozzá!- hallottam, hogy Minnie üvölt.
- De igen is van!- kiabált vissza.... L.
- Nem!- csattant egy hatalmas pofon- Menj a francba Kim MyungSoo!- és egy ajtó csapódás volt az utolsó, amit hallottam...

~ Nagyon szépen köszönöm a segítséget M.V nevű barátnőmnek, és Sz.B nevű párjának, kiknek a kapcsolata nagyon nagyon szép, és rengeteg ichletet ad. Kívánom, hogy sokáig legyenek együtt, szerelmük igazán megmelengette a szívemet. Írjatok még egymásnak ilyen szépeket drágák, szerzői jogokat kaptam már. Tényleg nagyon köszönöm <3 ~

12~ Az első akadály

Byul's Pow:

Sungyeol szembe fordított magával. Az orrunk szinte össze ért, és én akkor se tudtam volna megállítani semmit, ha akartam volna, ugyan is leblokkoltam. Nem csak én, hanem mindenki más is a szobában. Még levegőt venni is elfelejtettem. Yeol mosolyra húzta a száját ( és most mondom, hogy iszonyatosan édes lett a pofija), majd egy lágy puszit nyomott az arcomra.
- Megijedtél, mi?- kérdezte nevetve, majd elengedett és leült a fotelba, mintha az előbbi... kis akciója természetes lenne. Rémülten néztem Minniere, aki gúnyosan vigyorgott rám. Nem jött volna hozzám, gondolom így adta vissza, hogy az előbb ott hagytam az előtérben Myungsoo- val. Sebaj, én kibírom.
- Tehát akkor- csapott a tenyerébe Sungkyu- Ti vagytok a GOND- vigyorgott rám és barátnőmre. Hmm, végül is, így is fel lehet fogni a dolgot.
- Héé, tökre cukik, hagyjad már őket- szólt a leaderre Sungjong, mire a többi fiú is vadul bólogatni kezdett. Milyen édesek, hogy kiálltak mellettünk. Minnievel össze mosolyogtunk. Ahhoz képest, hogy alig pár perce ismerjük őket, nagyon közvetlenek.
- Nem mondtam, hogy nem- vette vissza a szót Sungkyu- De a lényeg, hogy eléggé sok bonyodalmat okoztatok nekünk, és a nagy próbatétel csak most veszi majd kezdetét, szóval kössétek fel a gatyát...- hangja hirtelen lett tiszteletet parancsoló, mire automatikus lehajtottam a fejem, mint az iskolában.
- L mondta, hogy ki is találtatok egy megoldást- nézett Minniere, mire barátnőm bólintott- És ha jól értesültem, el fogjátok játszani, hogy együtt vagytok.. Myungsoo Min Seo- val, Sungyeol, te pedig Byul Rinnal... Haha, akkor is így lesz, ha nem akarjátok- nevetett saját magán, de amint látta, hogy senki nem találta poénosnak a beszólását, vissza váltott a szigorú énjére- Ismerkedni egy hét múlva fogtok tudni rendesen... Jövő hét szombaton "randitok"- rajzolt idézőjelet ujjaival a levegőbe- lesz. A helyszín titok, de legyetek elegánsak! Én most megyek, legyetek halkak, viszlát!- állt fel, majd eltűnt az egyik ajtó mögött...

Minnie's Pow:

Kim SungKyu mekkora egy arrogáns ember... Oké, alá írom, hogy magunknak kerestük a bajt Byullal, amikor leselkedtünk, és valóban a mi hibánk, hogy így alakult az egész. Bár úgy tűnik, Sungyeol kicsit sem bánja. Esküszöm azt hittem, hogy meg fogja csókolni. Mondjuk akkor vissza kézből ment volna a pofon ( barátnőmet ismerve).
Mindegy is, mert most sokkal fontosabb, hogy szombaton randink lesz. Az agyam automatikusan azon kezdett kattogni, hogy mit veszek majd fel. Tudom, nem teljesen ide illő, de akkor is, na. Talán a cuki piros miniruhám, azzal a nagy fekete masnival túl rámenős lenne? Vagy esetleg a hosszú, lurexos, fekete estélyim. Aaaaaaaah....
- Sütit?- dugta a tálcát az orrom alá Dongwoo, amivel félbe szakította ezt a rendkívül fontos gondolatmenetet.
Ahogy elnéztem a szénné égett valamikori édességet, inkább feltettem egy mindenre választ adó kérdést.
- Myungsoo és Sungyeol csinálta?- tettem fel mosolyogva, mire a rapper arca eltorzult és a szájában lévő sütit kiköpte egy szalvétába.
- Ufff... Ne is mondd- köhögött még, mire nevetve hátba veregettem.
- Kösszz...- kortyolt bele az asztalon lévő pohárba, mire elzöldült a feje és üvöltve kirohant... azt hiszem, a mosdóba, még annyit hallottam, hogy üvöltözi, hogy:
- Meg akartok ölni?- ám a többit elnyomta a srácok nevetése.
- Talán az ecetet nem kellett volna kint hagyni- csapkodta a térdét Myungsoo.
Milyen aranyos, amikor nevet.  A szája szélén kis gödröcskék jelezték, hogy nem csak a színpad miatt teszi. Barna haja össze- vissza állt, és szemei csillogtak a könnyektől. Annyira nevetett, hogy szó szerint sírt a röhögéstől.
Olyan furcsa volt, hogy őt bámulom mosolyogva...
Mi történik velem...?

11~ Mit rejt az ajtó

Minnie's Pow:

Byult betoltam az ajtón, mert magától szerintem sose lett volna képes megtenni egy lépést. Szerintem félt újra Sungyeol elé lépni a képes incidens után.
- Mozogj már!- löktem meg, miután lecövekelt az ajtóban- Nam Min Seo!- nyújtottam kezet Hoya- nak- Ő pedig Shin Byul Rin!- böktem fejemmel barátnőmre, aki elpirulva bámulta a földet, majd szépen lassan ő is kezet nyújtott.
- Lee Ho Won... Hoya.... De szerintem felesleges mondanom- vigyorgott ránk az énekes, majd mindkettőnk mancsán rázott egy hatalmasat.
- Ne kínozd a vendégeket.... - jött ki az előtérbe .....L.
Abban a pillanatban, hogy megláttam, ezerrel kezdett verni a szívem és szégyenlősen lesütöttem a szemem. PEDIG ÉN SOSE JÖVÖK ZAVARBA!!!!! Éreztem, ahogy Byul kisujjával megböki az én kisujjamat. Lassan felé fordultam. Hatalmasat vigyorgott rám, aztán Myug Soo melllé lépett.
- Nagyon várta már az estét...- mutatott rám- Nem baj, ha most bemutatkozok a... a többieknek is..?- a kis sunyi. Teszi az ártatlan bárányt, aztán hátba szúr... Várj csak Shin Byul Rin, vissza kapod még ezt.
- Ömm... nem, persze... Hoya majd bekísér....- nézett nyomatékosan barátjára. Az vette a lapot és Byul. al együtt otthagytak minket.... kettesben...
- Hát akkor... Szia, álbarátom... nevettem fel kínosan, és a vállába boxoltam. Aish, Minnie, tudsz te ennél jobbat is...
- Azt mondod, ÁLbarát?- hangsúlyozta ki az ÁL szót. A szívem egy pillanatra megállt verni. Ijedten néztem rá.
- Ez az arc mindent megért- röhögte el magát, de azért a hangjából némi csalódottságot véltem kihallani. Más reakcióra számított...
- F...figyelj... Ne siessük el, jó? - amint kimondtam, meg is bántam a kérdést.
- Rendben...- mosolygott rám- De attól még tudnod kell színészkedni... arra nincs időnk várni...
Megragadta a karomat és behúzott a nappaliba, ahol egy felettébb ... khm... érdekes kép tárult a szemeim elé...
No de Byuuuuul....

Byul's Pow:

Úgy kell Minnie- nek, amiért meglökött... Meg amúgy is, nagyon össze illenek L- el, most akkor miért ne segítsek rá egy kicsit, ha már olyan pipogya, hogy nem meri megtenni az első lépést.
Barátnőméket magukra hagyva Hoya- val átmentünk a nappaliba, ahol mindeni ott volt.
- Shin Byul Rin- hajoltam meg. Tudom, hogy a férfinak illik kezdeményezni, de jelen esetben mindegyik megkövülten nézett rám, így megint csak ÉN cselekedtem elsőként- Nem kell nektek is bemutatkozni, tudom, hogy kik vagytok- mosolyogtam a fiúkra. Illetve, minden srác szemébe, kivéve Sungyeolt. Nem mertem vele felvenni a szemkontaktust.
- Inni, valamit?- törte meg a csendet Woohyun, mire  megráztam a fejem- Köszi, de már... Hééééé!- valaki hátulról átölelt (!!!!!!??????!!!!). A fiúk röhögni kezdtek én pedig idegesen fordultam hátra. Hát persze, hogy Sungyeol.. Ugyan, ki más lenne?
- Ezt.. ezt miért kaptam...?- kérdeztem.
- Jól játszom a barátot, nem?- kérdezett vissza, majd ujjaimat az övére kulcsolta.
O.K.É
Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen könnyen fog menni. Kicsit gyors volt a gyerek... A számat rágva nyögtem ki a választ.
- I..igen... - gyorsan elfordítottam a fejem az előszoba irányába, ahonnan épp akkor jött ki... L és MINNIE...
Barátnőm arcán teljes volt a sokk, amit meg is értek, engem is nagyon- nagyon meglepett a dolog...
Nem tudtam sokáig tanulmányozni Minnie arcát, ugyan is Sungyeol elkapta az állam, maga felé fordította, és...