6~ A Terv

Byul's Pow:

- Hmm... málnás- fahéj, citromfű, vagy gránátalma?- nézegettem végig a tusfürdőket- Aaaaa... citromfű kiesett...- dobtam ki a zuhanyból- Akkor a málnás- fahéj, vagy a gránátalma?- vaciláltam- Ec pec, kimehetsz...- győzött a gránátalma...- azzal kihajítottam a vesztes tusfürdőt is. Igen, nálam így megy a zuhanyzás... Ne is kérdezzétek :D
Miközben azt tanulmányoztam, hogy a lefolyó hogyan nyeli el a habokat, amik lezubogtak a testemről és a hajamról, elgondolkodtam mindenen. Ez a cikk felkerült az internetre. Az a kép, amin Sungyeol megfogja a kezem. A világhálónak hála holnap reggel minden tini kiscsaj ezen fog sikítozni, még hátsó mucsa- röcsögén is. Azon filóztam, hogy mi lenne a legkézenfekvőbb, legideálisabb megoldás. Mindenki abban a tudatban él, hogy én és Sungyeol járunk... Meg valószínűleg Minnieről és L- ről is ez a pletyka terjeng. Ha azt mondanánk a sajtónak, hogy nem igaz a sztori, még nagyobb botrány lenne belőle... De ha nem ezt mondanánk, hanem....
- ÁÁÁ- nevettem fel cinikusan, és leállítottam a vizet- Az képtelenség lenne...- fejet csóválva léptem ki a kabinból.

Minnie's Pow:

- Szenvedély?- kérdezte L furcsán.
Én óvatosan bólintottam egyet.
- Mire gondolsz pontosan?- tette fel a kérdést, mire kavarogni kezdtek a gondolatok a fejemben. Nem beszéltem meg a tervemet Byullal. Mi lesz, ha L nevetségesnek találja majd, és képen röhög? Vagy ha drága és egyetlen barátnőm nem megy bele, miközben a fiúknak tetszik az ötlet...
- Elég őrült ötlet...- húzogattam a blúzomat- De elmondom...- és igen, döntöttem. Lesz, ami lesz....
- Halljuk- fonta L keresztbe a karjait.
Nagy levegőt vettem.
- Ugye most mindenki azt hiszi, hogy Sungyeol és Byul... öööömm... hát járnak...- sóhajtottam egy hatalmasat, pedig a lényeget még ki sem mondtam- Éééés.... feltételezhetik azt is, hogy... mi is...- újabb sóhaj. L felvonta szemöldökét és kacéran elmosolyodott, de nem szólt semmit.
- Huhh... gyors leszek....- erőt vettem magamon, és gyorsan ledaráltam- Ha mindenki azt hiszi, hogy mi egy pár vagyunk, akkor minek állítsuk az ellenkezőjét, szóval el is lehetne játszani a dolgot...- mondatom vége után behunytam a szemeimet.
Nem mertem megnézni, mit reagál erre a mi szeretett idolunk.
- Mmmm...- ennyit hallottam, mire óvatosan kilestem pilláim közül- Szerinted Sungyeol és Byul belemennének?- hatalmas kő esett le a szívemről és gondolkodás nélkül L nyakába vetettem magam. Aztán hirtelen le is akaszkodtam róla, mert eszembe jutott, hogy mi is történt a legutóbbi érzelem kitörésemnél.
Ám legnagyobb meglepetésemre L vissza húzott magához...
Nem tudtam pontosan, mi fog most történni, csak annyit kívántam, hogy ez a pillanat sose érjen véget...

BOCSÁNAT, HA RÖVID RÉSZEKET HOZOK, DE IGYEKSZEK MINDEN NAP KITENNI VALAMIT. REMÉLEM EDDIG TETSZIK MINDENKINEK. FACEBOOKON VAGY ITT IS VÁROK MINDEN ÖTLETET ÉS KRITIKÁT. FACEBOOKOM: https://www.facebook.com/profile.php?id=100007807306860

5~ A Hír/2

Nem csak história

Az Infinite két népszerű tagját ma, este 7 óra körül 2 lánnyal látták Szöül kertvárosának egyik teraszán. Nem tudni, kik ők, de annyi biztos, hogy Lee Sungyeol és az egyik hölgyemény közvetlen kapcsolatot ápol egymással. 

( Itt van egy kép, amikor Sungyeol megfogja Byul karját az ajtóban)

Minnie's Pow:

Az agyam őrülten kezdett kattogni. Nem tudtam, mi lesz ebből, de éreztem, hogy nem lesz jó vége. Amúgy ez egy cikk volt, amit abban a pillanatban tett fel egy lady_kpop nevű felhasználó a twitterre. Byul még mindig az emeleten szöszölt, én pedig nem bírtam már tovább várni... Előhúztam a konyhafiókból egy papírt, a táskámból előkotortam egy tollat, leírtam, amit le kellet. Nagyot sóhajtva lettem az asztalra, aztán kisurrantam a lakásból. 

Byul's Pow:

Levettem a ruháimat és beledobáltam mindent a szennyes kosaramba. Magamra csavartam a narancssárga törölközőmet és lerobogtam a lépcsőn.

- Hallod, Minnie, van egy nagyon király öt....- sehol sem találtam barátnőmet- Minnie?! - idegesen benéztem a fürdőbe, hogy hátha ott lapul. De nem- Nam Min Seo!- kezdtem nagyon dühbe gurulni. Megfordultam és betrappoltam a konyhába- Hát ez...?- pillantottam meg egy lapot az asztalon.

Byul, nagy a gáz, nézd meg a twittered, én elmentem oda, ahol ŐK is vannak, ne gyere utánam. Puszi, Minnie

Kiszaladtam az előszobába és előhalásztam a mobilomat. 

- Te jószagú.....- suttogtam kétségbeesetten- Nem...nem...nem....- motyogtam. 

Át futott az agyamon, hogy mi lenne, ha én is barátnőm után mennék. Még nagyobb baj... Hiába hívnám fel Minniet, vagy nem venné fel, vagy mit kéne neki mondanom? Hogy gyere haza? Vagy, hogy maradj ott? 

- Francba- ledobtam a telefonomat a táskámra. Ingerülten mentem be a fürdőbe és álltam a zuhany alá. Hagytam, hogy a meleg víz lemossa rólam a nap minden izzadságát... De azt hiszem, ez nem nagyon segített a helyzetemen.

Minnie's Pow:

Átrohantam az úttesten és úgy álltam meg a fiúk háza előtt, ahonnan az a kép is készülhetett, amin most már minden lány sikítozik. Igen.... az a bizonyos lady_kpop tökéletes rejtekhelyet talált. Mindvégig ebben a susnyásban guggolt, miközben én is. Én észre se vettem, hogy valaki más is lesi a srácokat rajtam kívül, de ő minden bizonnyal látott engem. Most már azonban nem volt itt senki rajtam kívül. Hatszor átjártam az egész környéket, míg megbizonyosodtam arról, hogy egyedül én vagyok az utcán. 

Tudtam, hogy nem lesz egy sétagalopp, de erőt vettem magamon, és becsöngettem.

- Siess!- nyitotta ki valaki azjtót résnyire, és így szólt ki nekem suttogva. Igen, ez a rejtélyes személy nem más volt, mint Sungyeol. 

- Ti is olvastátok?- kérdeztem köszönés nélkül, miután becsukódott mögöttem az ajtó.

A fiú óvatosan bólintott.

- Figyelj... majd kitalálunk valamit, de most jobban jársz, ha...- kezdte Sungyeol, ám ekkor jött ki... Ő.

Egy kék inget viselt, amit nem gombolt össze, így szemem elé villant a hasa... Haja kicsit zilált volt, mintha idegességében széttépte volna. 

- Jóég!!- sikkantott föl, amikor meglátott, és maga elé kapta a kezét- Mi a szutykot keres ez itt?- mutatott rám- Nem forgatott még fel teljesen mindent?- fordult Sungyeol felé.

- Ööö.... b-b-bocsánat- nyögtem ki. Nagyon nehezemre esett megszólalni, amikor ott állt, előttem egy félisten... 

- Hahhh....- nézett rám gúnyosan L- Azzal már elkéstél...- lehuppant a kanapéjukra.

- Ne foglalkozz vele- mondta nekem Sungyeol- Kicsit hisztisek a kedélyei- mondta olyan hangosan, hogy L is hallja.

- Ide jött két kis... Lény, akik totál felforgatták mindannyiunk életét! Azt sem tudom, kik ezek, csak belepofátlankodtak nekünk mindenbe, holnap mindenki ezen fog csámcsogni, ééééss- tette fel a mutató ujját, jelezve, hogy várjunk, még nem fejezte be, csak levegőt kell vennie- még a többieknek is meg kell magyaráznunk mindent, szóval ne haragudjon már meg a világ, ha nem fogok jókat röhögcsélni ezen...- amint látta, hogy se én, se Sungyeol nem tudunk erre semmit mondani, elégedetten elvigyorodott, aztán bedugta a fülhallgatóját a telefonjába és elzárta magát a külvilágtól. 

Éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel, de nem akartam elbőgni magam, mert még a végén gyengének tűnök. Visszatartottam a sírást, és erőt vettem magamon. Ha van valami, amit anyámtól tanultam, az az, hogy sose adjuk fel. 

Így hát fogtam magam, és leültem L mellé a kanapéra, kihúztam a füléből a kábelt.

- Nem érdekel, hogy mennyire vagy mufurc, engem is érint a dolog... Segíteni jöttem, nem a durcidat hallgatni... És bár meg kell mondanom, hogy nagyon- nagyon aranyos vagy ilyenkor, még is... uuuupsz- kaptam a szám elé a kezem. Leesett, hogy mit mondtam. Phuu.. Lesütöttem a szemeimet és vártam, hogy mi lesz most.

- Okkééé....- törte meg a csendet Sungyeol- Én most elmegyek fürdeni...- fülig érő szájjal mutatott nekem egy felfelé álló hüvelyk ujjat, aztán el is tűnt.

- Minnie vagy, ugye?- kérdezte tőlem lágyan. A hangja meleg volt és egyáltalán nem olyan, mint a 3 perccel ezelőtti.

- Nam Min Seo- nyújtottam kezet, bár még mindig a pulcsim ujját tanulmányoztam. 

- Kim Myung Soo- fogta meg a mancsomat- De hiszem, hogy újat mondok...- kuncogott egyet- Azt mondtad, segíteni jöttél..

- Igen- néztem fel rá. Azok gyönyörű, sötétbarna szemek örvényként húztak magukkal. Nem is vettem észre, hogy a kezemben lévő L kezét egyre jobban szorítom.

- Öööö...- vette el furcsán kicsi kacsóját- Van valami ötleted?

- Nem hiszem, hogy.... Meg tudnánk csinálni...- idegesen felálltam és ráncba szedtem a szoknyámat.

- Miért ne tudnánk?- éreztem, hogy L végig méri az öltözékemet.

- Mert.... Ahhoz.... Kell... A.... Szenvedély...

Linától

Először is köszönöm, hogy olvasod a blogom.
Remélem ez a pár rész is elég izgalmas ahhoz, hogy felkeltsem a figyelmeteket.
Aki eddig nem értette volna, annak szólok, hogy ez egy Infinite Fanfiction lesz. 
További szép napot <3

4~ A Hír/1

Byul's Pow:

A lakás, melyet Minnievel immáron 2 éve osztok meg, nem túl nagy, de 2 ilyen fiatal embernek, mint mi vagyunk, meglehetősen nagy, tekintve, hogy mennyi a jövedelmünk. Igazából ez a szüleim Szöüli lakása, ugyan is én Dél- Kjongszang tartományból származok, és amikor ide jöttem tanulni, apukám megvette ezt a kis kuckót, mert nem bírta kivárni a havi látogatásokat. Ők most a húgom hegedűművészeti karrierjét egyengetik ( mármint appa és omma), így átíratták a nevemre a lakást és Minnievel beköltöztünk. 

Képzeljétek el így:

Ha belépsz az ajtón, egy kicsiny előszoba fogad, ami még zsúfoltabbnak tűnik a sok cipőtől és kabáttól, amik a padlót és a fogasokat lepik el. Aztán, ha balra fordulsz, fogad téged a konyha, amiről készítettem is egy képet:

Ha jobbra mész, a fürdőszobába toppansz, amit inkább nem fotóztam le, mert a sok kence- fice, törölköző és egyéb szépítkezési szertől ki sem látszódna a kád, vagy a mosdókagyló. :D 

Viszont, ha miután beléptél az előszobába ( és levetted a cipőd!!), egyenesen mész, fel a lépcsőn, nos, akkor érkezel meg a mi kis vackunkba. 

Először egy galéria fogad téged, ami speciál nálunk nappaliként működik. Van egy drapp színű sarokkanapénk, amit rózsaszín takaróval vontunk be, ezzel vigyázva a minőség megőrzésére. A lényeg az, hogy ez egy gigantikusan nagy plazmatévére néz, amit még az első megspórolt fizetésünkből vettünk meg Minnievel. Természetesen közösen.
A galéria egyik oldalán van a terasz, ami a társasház közös kertjére néz. Nem egy nagy durranás, van ott egy csúszda, 2 libikóka és 1 pad.
A kanapé mögött van két ajtó. Az egyik Minnie titkos birodalmát rejti, a másik az én szobámat zárja el a kíváncsiskodók elől. Merthogy barátnőm rendszeresen invitál be mindenkit a lakásba. A lényeget elmondtam, amit tudnotok kell a mi kis fészkünkről, haladjunk tovább...

Minnie's Pow:

Miután Byullal betántorogtunk a lakásba és vagy 10 percen keresztül magyaráztuk egymásnak az elmúlt negyed óra eseményeit.
- Megöleltem L-t!!!- visongtam, mire barátosném fülig érő vigyorral bólogatott. Még mindig abban a transzban volt, amit Sungyeol okozott neki.
- Micsoda mááámor!- trillázta, miközben felszaladt a lépcsőn- Én kezdem a fürdést- nem is tudtam reagálni semmit, már hallottam, ahogy becsapja maga mögött szobája ajtaját.
A telefonom iszonyatos rezgésbe kezdett a zsebemben, minek következtében felébredtek a lepkék a hasamban, mert eszembe jutott... L. Kihúztam hát az elektronikai eszközt a nadrágomból.
Elolvastam...
Ott állt feketén- fehéren...
Csak épp nem úgy, ahogy valóban történt...
Az igazat senki más nem tudta, kivéve mi és a fiúk....
De ha meglátják ők is...
Márpedig meg fogják...
Akkor itt lesz vége mindennek...

3~ A Függöny mögött

Byul's Pow:

Minnie belém fojtotta a szót. Eleinte nem értettem, miért, de aztán, amikor én is a teraszra pillantottam, leesett, hogy miért. A fehér függöny mögött egy kéz jelent meg, amely kinyitotta a terasz ajtaját. Éreztem barátnőmön, hogy majd' szét veti őt az adrenalin. Ám a titokzatos kéz csak bukóra nyitotta ki az ajtót, így mi nem tudtuk meg, milyen személyhez tudnánk kötni a végtagot.
- Hol jártál eddig?- hallottuk bentről. Egy férfi kérdezte valakitől, aki vélhetőleg most lépett be a lakásba. Minnie felpattant mellőlem és odalopózott a félig nyitott ajtó alá, hogy mindent halljon. Én meg természetesen mentem utána. Vesztemre.
- Levegőt se vegyél- utasított barátnőm olyan halkan, hogy csak a szájáról tudtam leolvasni a szavakat.
- Valami idétlen csaj nekem rohant és szétszórta a kottáimat!- hallottuk bentről. A szívem automatikusan egy hatalmasat dobbant. Felismertem a hangot, amit az előbb hallottam a sarkon, amikor fellöktem azt az embert. Most nem változtatta el, de így is sikerült beazonosítanom.
- Felismert?- kérdezte bentről aggódva az, aki kinyitotta az ajtót.
- Nem, biztos randira sietett annyira...- mormogta a fellököttem ( milyen szó ez, Byul??)- Felhívom Woohyunt, hogy akkor mi van ....- hallottam, ahogy kotorászni kezd a táskájában.
- Basszus....- vágta a földhöz- Össze cseréltük!- olyan szentségelés következett, hogy ketté állt a fülem.
- L!- szólt rá az ablaknyitó- Nézzük meg a telójában a számokat, és hívjunk fel valakit, aki majd elvezet hozzá....
- Okéé...- hallottam a durcás L-t- Minnie? Ki lehet az a Minnie?- kérdezte bentről.
Barátnőm reflexből felém fordult és hatalmasra nyitotta szemeit. Kérdőn nézett rám, mire én elvigyorodtam.
- Hívjuk fel...- mondta a az ablaknyitó.... És ekkor...

Minnie's Pow:

A táskámban őrült hangosan kezdett szólni az Infinite- Back. A szívem belülről mellbe vágott és össze néztünk Byullal. A szemében a kétségbeesés csillogott.
- Mi a...?- a két fiú kirohant a teraszra. És igen... Ekkor megpillantottam ŐKET.

 A torkomat egy gigantikusan nagy sikoltás hagyta el. Byul csak lefagyva nézte L-t és Sungyeolt, a két fiú pedig riadtan nézett össze. L-t átugrott a korláton és a hátam mögött termett, majd befogta a számat. L hozzám ért!!! Legszívesebben újra felsikítottam volna, de úgy szorított, hogy moccanni is alig bírtam. Sungyeolra nézett, aki csak bólintott egyet. Szépen megkerülte a teraszt, karon ragadta Byult és elindultak velünk a lakás bejáratáig.

*BENT*

- Teeeee!- kiáltotta L, amikor jobban meg tudta nézni Byul arcát. Csórikám úgy elpirult, mint a pekingi kacsa. De, tekintve, hogy nem tudom, hogy néz ki egy vörös pekingi kacsa, ez a hasonlat teljesen értelmetlen volt részemről. Ahh... inkább mondom tovább...
- Azt hiszem, táskát cseréltünk véletlenül....- adta át drága barátnőm vállát behúzva az említett tárgyat L- nek.
- Kössz...- sziszegte L és felemelte a földről Byul táskáját, majd hozzá vágta. Igen, csakhogy nyitva marad a cipzár, így kisetek belőle a RAJZOK. Merthogy Shin Byul Rin titokban imád rajzolni, és mindig egyvalakinek az arcát veti papírra.
- Én?- kérdezte döbbenten Sungyeol, amikor megpillantotta saját magát barátnőm művein. Byul lerogyott összeszedegetni a lapokat, én pedig leguggoltam segíteni neki.

Byul's Pow:

- Héé...- Sungyeol lehajolt, és a kezembe adott egy rajzot... amit róla készítettem!!- Ezek nagyon.... szépek...- kereste a szavakat.
Én nem mertem a szemébe nézni, legszívesebben a föld alá bújtam volna szégyenemben. De engem nem olyan fából faragtak ám, aki minden krízishelyzet felvillantakor megfutamodik. Méltóságteljesen felálltam ( és magammal rángattam Minnie-t is, aki lesokkoltan bámulta Sungyeolt) és L elé léptem.
- Köszönöm!- vettetem rá egy félmosolyt és megmondom őszintén, elég nagy önuralom kellett ahhoz, hogy nagy fangörcsölésem közben ne vessem magam a nyakába. De mégis sikerült- Nagyon kedves gesztus, hogy ilyen szépen visszaadtad... Minnie, úgy érzem, mennünk kell....- barátnőm hevesen bólogatott, aztán, amikor elment L mellett.... khm.... ÁTÖLELTE (?!?!). Az Infinite Face- e dühösen rázta le magáról barátnőmet. Igen, Min Seo ilyen, ha legeslegnagyobb ultimate biasa közelében lehet. Van ilyen...
Mielőtt becsuktam volna magunk mögött az ajtót, Sungyeol utánunk futott és megragadta karom. Szembefordított magával. A szeme szinte fekete volt, láttam magam benne. A karom elernyedt a szorításában. A szívem a torkomban dobogott.
- Ugye... ez köztünk marad?- kérdezte eszméletlenül cukin. Eleve nem állt szándékunkban publikálni a banda titkos székhelyét, de azért ez így mégiscsak korrektebb volt.
- P-persze- bólintottam egy aprót, mire olyan édes mosolyt villantott rám, hogy azt hittem, ott, a karjaiban olvadok el.
- Király! Akkor még, gondolom, úgy is össze futunk...- suttogta a fülembe, amitől az egész testemet átrázta a hideg.
- Remélem... Ömm.. add át mufurc úrnak, hogy nagyon örvendtem. A lehető leglassaban fordultam meg, aztán, mintha puskából lőttek volna ki, megragadtam Minnie kezét és visongva rohantunk el a lakásunk felé.
Ekkor még azt hittük, életünk legeslegnagyobb kalandja előtt állunk...
Pedig most kezdődtek el igazán a gondok...

2~ Elkezdődött

Byul's Pow:

- Rendben van srácok, de aztán tényleg mennem kell...- adtam meg magam és újból kinyitottam a könyvet, amit az előbb összecsuktam és vissza tettem a helyére- De most egy igazán rövid mese lesz, mert el fogok késni- és kiválasztottam a legrövidebb történetet. Amikor végzek a tanítással a tánciskolában, mindig ide jövök a közösségi házba és olvasok a kisgyerekeknek, akik addig ülnek itt, amíg a szüleik csoportos párterápián vannak.
- Juhééééé!- örvendeztek a kicsik, és lehuppantak a párnáikra, amikről az előbb rekordgyorsasággal felpattantak, amikor közöltem, hogy mennem kell.
Így hát gyorsan felolvastam a három kismalac című európai népmesét aztán kirobogtam az épületből.
- Mindjárt ott vagyok, egy pillanat!- lihegtem a telefonomba Minnienek, miközben úgy rohantam a kertváros utcáin, mintha üldöznének.
- Héhéhééééé- amint befordultam egy sarkon, akkora volt a lendületem, hogy fel sem tűnt, szabályosan fellöketem valakit. A táskám leesett a vállamról és az övé is, ráadásul a kezében lévő mappa is a földön landolt, amiből milliónyi lap került elő, és terült szét az úton.
- Ahhh... vigyázz jobban- szólalt meg ez a valaki rekedtes, mély hangon, amiből hallani lehetett, hogy szándékosan elváltoztatja. Sapkáját ( valami nagyon menő CAP) még jobban a az arca elé húzta, hogy ne láthassam, hogy néz ki.
- Ne haragudj....- tegeztem le én is, aztán gyorsan össze szedtem a papírokat, amik a kezem ügyébe kerültek, odagyomtam a mancsába, felkaptam a taskámat és sűrű bocsánatkérések közepette elrohantam onnan.

Minnie's Pow:

Kezdett egyre kényelmetlenebbé válni a bokorban való gubbasztás. Lehúztam a lábamról a cipőmet, és leültem a földre.

Idegesen doboltam ujjaimal a telefonom képernyőjén, miközben ki-ki pillantottam az utcára, de fél szemmel azt a lakást lestem, ami miatt már Byulnak 15 perce itt kéne lennie.
- Megőrülök....- mormogtam idegesen, amikor hirtelen lábak lépteit hallottam a mögöttem lévő betonon.
- Minnie....- suttogta barátnőm- Hol vagy?- kérdezte, mire felraktam a kezem a bokorból, így elárulva rejtekemet- Ah, nagyon ne haragudj, csak még olvastam a kicsiknek, meg elgázoltam egy fószert és....- a szájára tettem a kezem és a terasz felé mutattam, ami 2 hete, végre először kinyílt. Ha valóban az(ok) a személy(ek) lak/ik/nak itt, akik miatt egy fél hónapja minden este itt gubbasztunk, akkor életünk legnagyobb élménye lesz ez.
És persze a legeslegnagyobb titkunk is.
De ott van az a szó, ami nagyon szúrja a szemem: HA

1~ Bemutatkozunk

Shin Byul Rin

Nam Min Seo:

Mi ketten évek óta barátnők vagyunk. Elemiben kerültünk egy szobába a kollégiumban és azóta rendíthetetlen a kapcsolatunk. Ami közöttünk van, már régóta több, mint puszta barátság... Ez testvériség.
De vajon mennyit tudunk elviselni annyi baj között, ami még előttünk áll?
Mennyi rég elfeledettnek hitt titok derül majd fény alá?
És ami a legfontosabb: kibírjuk- e mindezt?